Hardcore invázió Budapesten – Terror koncertbeszámoló
(Terror koncert 2025.12.04. Budapest, Budapest)
A hardcore szerelmesei egy igen kellemes estében részesülhettek december 4-én, amikor a Terror csapata ismételten bevette a Dürer Kert nagytermét. A Broadway Jegyiroda szervezésében létrejött esemény a múltkoriból tanulva egy sokkal inkább rajongó központú felállásban valósult meg, ugyanis a kordonok eltűntek és a már jól bevált előszínpad került kialakításra a stagediving hódolóinak.
Az estét az egész turnét végigkísérő, harminc éves múlttal rendelkező Last Hope nyitotta. A sofiai csapatot nem véletlenül tartják a kelet-európai hardcore egyik alapkövének, hamar bebizonyították, hogy nem véletlenül kerültek be a mostani felhozatalba. A közönség még igen szerény létszámban volt jelen, a kezdés csúszott is plusz negyed órát, de a zenekaron nem látszódott egyáltalán, hogy kevésbé lennének ettől lelkesek. A közönségnek azért tetszett, amit látott, intenzíven bólogattak, néha már egy-egy hagyományos hardcore táncmozdulatot is lehetett látni, illetve egy nagyon barátságos, 6 fős circle pit is kialakult a koncert végére. Egy autentikus hardcore bulit kaptunk, a maga nyers energiáival és Alex Boyadziev vezetésével.
A folytatás a német Risk It! feladata volt, akik egy villámgyors átszerelés után már a húrok közé is csaptak. Szintén a hardcore műfajban tevékenykednek (micsoda meglepetés), az ő zenéjük azonban kicsit jobban hajaz a metálra is. Gyors tempójú, rövid dalokat hallhattunk, amik bővelkedtek a súlyos riffekben, torzított gitárokban, agresszív basszusban és dobban, mindezt pedig a főhős intenzív vokáljaival tett teljessé. Nekem kifejezetten tetszett a metálos beütés és bár hasonló kaliberű hardcore zenekarokban nem csalódtam még, ezzel a vonallal kicsit jobban be tudták lopni magukat a szívembe így első hallásra is. A közönség mindeközben már gyarapodott és több volt a mozgolódás is a pogó gondosan kihagyott helyén.
A lendület fokozódott az utolsó vendég, azaz a bostoni hardcore színtér jeles képviselőjének, a Death Before Dishonor-nak a bulija során. A Bryan Harris vezette csapat hangzásának alapját egy súlyos, metálos alapokra épített hardcore adja, lassú brutális breakdownokkal és gyorsabb, punkosabb részekkel. Viszonylag egyszerűbb, de hatásos szerkezetű dalokkal rendelkeznek, amik a verekedős hangulatot könnyedén elő tudják hozni az arra nyitott rajongókból.
Csakúgy, mint a korábbi két zenekar esetében, egy intenzív és pörgős koncertet élhettünk át. Náluk is abszolút átjött, amit a hardcore zenekarokban annyira szeretek, a dalok azonnal fel tudtak lelkesíteni, a frontember karizmatikus, semmi csicsa, semmi túlgondolás, csak a zenekarra kell figyelni és már adott is a hangulat.
Egy ilyen szép sort zárt a hardcore színtér egyik legikonikusabb zenekara, a Terror. A Terror 2002-ben alakult Los Angelesben és mára megkerülhetetlen alapköve lett a modern hardcore-nak. A frontember, Scott Vogel mellett Nick Jett a dobok mögött is a kezdetektől fogva zenekartag. Kisebb cserék adódtak az évek során, a jelenlegi felállásban Martin Stewart, valamint Jordan Posner kezében vannak a gitárok, basszusgitár fronton pedig Chris Linkovich az elkövető. A tagcserék nem befolyásolták a hangzást, a bevált Terror dalokra mindig lehet számítani, ez pedig élőben is tökéletesen átjött.
A zenekar a klasszikus hardcore és a beatdown határán mozog. A gyors tempó, a pörgős dob és az erős riffek hozzák a tipikus oldschool hardcore alapot. Ez egészül ki egy súlyosabb gitár hangzással, agresszív groove-okkal és feszesebb, trash metálra hajazó ritmusokkal. Az sem véletlen, hogy a Terrort emlegetik a műfaj egyik legjobb koncertzenekarának, hiszen amit a stúdiófelvételeken hallani lehet energiát, minimum megduplázzák élőben.
Itt már nem kellett invitálni a mozgolódást sem a küzdőtéren, azonnal használatba lett véve az előszínpad. Állandó pogó, circle pit és stage diving vette kezdetét. Persze akadt pár kellemetlen arc, például a srác, aki minden áron a főhőssel akart szelfizni, de miután a tizedik szép szóból sem értett, a telefonja nélkül ballagott ki a teremből. Ilyen volt a ,,bácsi” is, aki félmeztelenül úgy érezte, hogy a koncert végén már muszáj az előszínpadon álldogálnia, ezzel hátráltatva a tomboló közönséget. A Risk It! frontembere (aki egyébként minden zenekar koncertjét a színpad szélén bulizta végig) próbálta lelökni nem sok sikerrel, ezért a biztonságiak vették gondozásba az illetőt.
Scott a kezében tartotta végig a műsort és bár sokszor egymás után, levegővétel nélkül nyomták le a dalokat, amikor volt egy kis szünet, azt is kihasználta, kommunikált a közönséggel, igyekezett mindenkit bevonni. Az ikonikussá vált ,,This Is a movement, not a show!” és a ,,Get Up! Move! This Is hardcore!” mondatok sem maradhattak ki. Bár az egész buli egy káosznak tűnt, egy kis odafigyeléssel látni lehetett, hogy tulajdonképpen egy precízen betartott műsort láttunk, ami olyan brutális dinamikát diktált, hogy nem sokan maradtak mozdulatlanok a küzdőtéren sem. A következetes és nem túl sok megújulást hozó stílusuk persze egyesek szerint lehet már unalmas, de könyörgöm, minek változtatni azon, ami ennyire tökéletesen működik?
Bár a turné gerincét a Terror adja, a többi zenekar mind hozzá tud adni a bulik színvonalához. Az is biztos, hogy nem sokszor láthatunk egy ennyire összepasszoló társaságot. A négy zenekaros esték tudnak megterhelőek lenni a közönségnek, viszont ezek a rövid, pörgős szettek és a 10-15 perces szünetek úgy vezették végig a rajongókat az estén, hogy fel sem tűnt az idő múlása.
A koncerten elhangzott dalok:
- One With the Underdogs
- Spit My Rage
- Stick Tight
- Boundless Contempt
- Return to Strength
- Lowest of the Low
- Always the Hard Way
- Can’t Help but Hate
- Pain Into Power
- Overcome
- You’re Caught
- The 25th Hour
- Keep Your Mouth Shut
- Keepers of the Faith
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Broadway Jegyiroda
Kapcsolódó tartalom:
