Jethro Tull – Budapesten jártak a progresszív rock dinoszauruszai

Jethro Tull – Budapesten jártak a progresszív rock dinoszauruszai

Ian Anderson Jethro Tull Progresszív évek – koncertbeszámoló

(Jethro Tull – The Prog Years 2021.11.12. Budapest, Kongresszusi Központ)

 

Szerencsére az utóbbi időben szinte minden hétre jut valamilyen igazi zenetörténeti csemege. Élvezzük ki ezt (a remélhetőleg nem túl rövid) időszakot, amiben végre nemzetközi sztárok játszanak a magyar színpadokon és nem csak a saját zenekarainkat nézhetjük, hallgathatjuk.

 

Credit: Livesounds

 

A péntek esténket a Jethro Tull koncertje varázsolta el. A progresszív rock dinoszauruszai már számos alkalommal léptek fel Magyarországon. Az első koncertjüket még 1986-ban adták az MTK Stadionban azóta pedig pedig már több, mint egy tucat magyar fellépésen vannak túl. A banda már évtizedek óta a progresszív rock állócsillaga, már akkor azok voltak, amikor az egész műfaj (nem kis részben nekik köszönhetően) kialakult és még mindig a zenei minőség garanciájának számítanak. Azaz ez a zenekar már nem a Jethro Tull, hanem Ian Anderson turnézó csapata, mely történetesen Jethro Tull dalokat játszik, és a Jethro Tull korábbi oszlopos tagjaiból áll. De ez csak részletkérdés, amit láttunk az a nagybetűs Jethro Tull élmény volt.

 

Credit: Livesounds


A Kongresszusi Központ ülőhelyei mind megteltek. Az utóbbi évek Jethro koncertjei mind ezen a helyen lettek megrendezve. Nem véletlenül. Ehhez a zenéhez egyszerűen elengedhetetlen a tökéletes hangzás és a hely akusztikája jobb, mint bármelyik másik koncerthelyszíné, ahol jártam. Lehet, hogy minden olyan “bulit” itt kéne tartani, ahol a zenekarok számára fontos az igényes megszólalás. Egyszerűen döbbenetes a különbség a Kongresszusi Központ és a Sportaréna között. Itt minden hang kristálytisztán, visszhang nélkül megfelelő hangerőn szólt. Csak ültetett helyek voltak és ezért az egész koncert valahogy sokkal jobban hasonlított egy színházi élményre, mint egy szokásos koncertre. Bevallom, hogy már öregszem és ez nagyon tetszett így. A zenekar percre pontos kezdéssel érkezett a színpadra és a két felvonásos műsor elkezdődött a Stand Up lemez talán legjobb dalával, a Nothing is Easy-vel.

 

Credit: Livesounds

 

Mint már írtam a hangzás egészen fantasztikusra sikerült, ilyen tökéletesen hangosított koncertet ritkán hall az ember. A zenészek pedig igazán kitettek magukért. A saját hangszerét mindenki virtuóz módon kezeli és gyakorlatilag hiba nélkül adták elő ezeket a könnyűnek és egyszerűnek semmiképp nem nevezhető dalokat. Én korábban egyetlen alkalommal láttam a zenekart élőben, 1993-ban, a Petőfi Csarnok szabadterén. Azóta a csapat Andersonon kívül teljesen kicserélődött, de pl. a félelmetesen tehetséges és szemtelenül fiatal gitáros, Joe Perish, aki akkor még meg sem született!!!

Anderson a korához képest nagyon dinamikusan mozgott. Sajnos a hajkoronájának hiányában kicsit már inkább mókásan hatnak a legendás mozdulatai és az énekhangja a koncert egyetlen pontja, amit kritika érhet. Sajnos ez már nem úgy megy, mint régen. Cserébe a furulyát és a gitárt egészen mesteri szinten nyúzza. A több, mint 50 éves életműből főleg az első évek albumaiból válogattak dalokat az este folyamán. Volt Thick as a brick, több dal a  Living in the pastról vagy a zenekar legjobbnak tartott Aqualungjáról. Az első blokk a My Goddal ért véget a két felvonást pedig egy kb 20 perces szünet választotta el.

 

Credit: Livesounds

 

A második blokk két csúcspontja a ráadásban játszott Locomotive Breath és a gyönyörű instrumentális Fisz mol Pavane című darab volt. Sajnos a Budapest című dalt nem játszották el, de erre már az előzetes sajtóközleményékben felhívták a figyelmet.

Nagy kérdés, hogy ezt a fajta fantasztikus teljesítményt, amit nyújtottak még meddig fogja Anderson bírni. Bízzunk benne, hogy még éveken keresztül rendszeresen jönnek, hogy elvarázsoljanak bennünket!

B.T.

 

Kapcsolódó tartalom:

Novemberben Budapesten zenél a Jethro Tull, jövőre új lemezt is kiadnak