Karnyújtásnyira a zenetörténelemtől – Public Image Ltd koncertbeszámoló
(Public Image Ltd-je 2026.05.20. Budapest, Dürer Klub)
Egy hihetetlenül különleges koncerten vehettem részt, ugyanis a poszt-punk egyik legmeghatározóbb és leginnovatívabb zenekara, John Lydon Public Image Ltd-je (PiL) járt nálunk. A kultikus együttes május 20-án adott telt házas koncertet a Dürer Kertben, 15 évvel első magyarországi koncertje után, a hatalmas sikerrel futó This Is Not The Last Tour nevet viselő turné részeként.
Vagyok annyira szerencsés, hogy olyan legendás zenekarokat láthattam már élőben, mint a Mötley Crüe, a Guns N’ Roses, az AC/DC vagy az Iron Maiden, de annak ellenére, hogy most nem egy hatalmas stadionba, hanem egy nagyjából ezer fős klubba látogattam, talán most illetődtem meg a leginkább. Ha John Lydon személyében nem sétál be 1975-ben Londonban abba a bizonyos ruhaboltba egy zöld hajú, I Hate Pink Floyd feliratú pólós srác, Johnny Rotten és a Sex Pistols talán meg sem születik. A rövid életű Sex Pistols nélkül pedig, mely nemcsak a nyers, provokatív és lázadó energiájával és zenéjével, hanem a társadalmi szabályokkal való nyílt szembefordulásával is meghatározta a punkmozgalmat, a mai zenei kultúra valószínűleg teljesen más formát öltene. Olyan hatalmas neveket indítottak ugyanis útnak (vagy legalábbis terelgették őket közvetett módon), mint a Joy Division, a Nirvana, a Green Day vagy a Generation X, melyek külön-külön is újabb generációs bandákat neveltek fel. Belegondoltam abba is, hogy amennyiben visszafejtem a szálakat Ádámig és Éváig, a számomra legkedvesebb zenekarok nagyja is a Sex Pistols-nak hála létezhet ma. Persze itt most egy Public Image Ltd koncertről van szó, de maga a tény, hogy Johnny Rottent élőben láthattam és hallhattam már önmagában is sokat jelent számomra.
Az 1978-ban alakult formációban derült ki igazán, hogy John Lydon sokkal több annál, mint a dühös punk, aki egyszerre akarja felgyújtani a világot és kinevetni azt. Az évek során bebizonyosodott, hogy egy értelmes, olykor kifejezetten érzékeny emberről van szó. Amikor felesége, Nora súlyos Alzheimer-kórral küzdött, Lydon éveken át gondozta és egészen megható interjúkat is adott erről. Nora 2023-ban hunyt el és bár Lydon feladta volna a turnézást, a rajongók szeretete és támogatása meggyőzte a folytatásról. Így miután az előzenekarként a hazai Böiler bemelegítette a közönséget, epekedve vártam, hogy mivel tud szolgálni a zenetörténelem egyik legnagyobb legendája.
Lydon kinézetben ott lapul még az egykori punk, viszont a zenekarból ez nagyjából csak róla mondható el. Lu Edmonds (gitár, billentyű, bendzsó, baglama, vokál) a maga égnek álló hajával, Scott Firth (basszusgitár, billentyű, szintetizátor, vokál) az erősen kopaszodó fejével és Mark Roberts (dob) az egyszerű öltözékével inkább nézett ki egy átlagos hétköznapi formának, mint egy kultikus poszt-punk zenekar tagjának. Gyakorlatilag ilyen emberek százai mellett sétálunk el nap, mint nap, semmit nem tudnék kiemelni a külsejükben, ami magára vonzza az ember tekintetét.
A PiL karakterességét persze nem is a kinézet adja, sokkal inkább az az utánozhatatlan élmény, ami a zenekar hangzásában rejlik. Bár a főhős egyértelműen központi szerepet kap, a zenészeket sem kell félteni, többször volt olyan érzésem, hogy igazából ők uralják az egyes dalokat. Olykor egyfajta hipnotikus érzés szippantott magába, ahogy a dubos, poszt-punkos ritmusok egy egészen megfogalmazhatatlan érzéssel töltöttek el. Túl sok mozgolódás nem történt a színpadon, Lydon is annak közepén a kottatartó állványa mögött ácsorgott szinte végig. Még 70 évesen is egy karizmatikus egyéniség az olykor komikus, olykor pedig fenyegető aurájával. A hangja ugyanolyan jellegzetes maradt, pont úgy, ahogy az ,,anti-énekes” mivolta is. Olykor éles, olykor mérges, érteni csak nyomokban lehet, amit mond vagy éppen énekel, de az biztos, hogy még így is páratlan az, amit művel.
A punk életérzés sem szőtte át az egész estét, azt leszámítva, hogy jó néhány különleges figurát lehetett felfedezni a rajongók között. Nem a ,,verjünk szét mindent” és ,,ugráljunk addig, amíg nem bírunk lábra állni” volt a jellemző a küzdőtéren, illetve a színpadról sem áradt a tipikus közönség-hergelés. Ez persze a műfajból is adódik, hiszen egy sokkal sötétebb hangulatú, transzszerű, szuggesztív élményt biztosított, amit néha egy kifejezetten nyugtalanító atmoszféra lengett körbe. Ennek ellenére, ahogy telt az idő és fokozódott a hangulat, megjelentek az ugráló fazonok és egy-két lelkes crowd surföst is láthattunk.
Összesen 14 dalra került sor, ami bár első ránézésre kevés, így is egy és háromnegyed órát tett ki. Olyan klasszikus PiL dalok garmadáját sorakoztatták fel, mint a Home, a This Is Not A Love Song, a Death Disco vagy a Flowers Of Romance. Két feldolgozásra is sor került, az egyik a World Destruction volt a Time Zone-tól, a másik pedig az Open Up a Leftfieldtől. A visszataps után (melyet Lydon csak cigiszünetnek hívott) az estét a Public Image, a nagyjából 12 percesre nyújtott Rise és az Annalisa / Attack / Chant egyvelege zárta, mi pedig úgy indultunk utunkra, hogy a történelem egy páratlan és meghatározó darabkáját vittük magunkkal.
A hozzám hasonló zene-orientált emberek, akik vallásos jelleggel képesek hinni egy-egy előadóban, pontosan értik azt a kettős érzést, amely éppen bennem motoszkál. Egy csodálatos dolog, hogy 2026-ban láthatjuk Johnny Rottent és a Sex Pistols-t is, viszont az, hogy ez a kettő nem ugyanazon a színpadon történik meg, az egyben az egyik legfájdalmasabb is. Persze abból kell gazdálkodnunk, amit a jelen adhat nekünk és már ezért is bőven hálásak lehetünk. A történet egyik felét már megéltük, a másik pedig július 20-án, a Budapest Parkban vár ránk. Zárásként pedig csak annyit szeretnék üzenni a Tankcsapdának, hogy Johnny már határozottan nem rohad a mocsokban…
A koncerten elhangzott dalok:
- Home
- Know Now
- World Destruction (Time Zone cover)
- This ls Not A Love Song
- Poptones
- Death Disco
- Corporate
- Flowers Of Romance
- Warrior
- Shoom
- Open Up (Leftfield cover)
Ráadás:
- Public Image
- Rise
- Annalisa / Attack / Chant
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Matyi-Szabó Nóri (Mobilos képek)
Szervező: Live Nation