Képzelt barátok – Imagine Dragons a Puskás Arénában – koncertbeszámoló
(Imagine Dragons, Declan Mckenna koncert 1. nap 2025.06.14. Budapest, Puskás Aréna)
Ha megkérdeznénk a mesterséges intelligenciát, hogyan váljunk stadionrock(pop)sztárokká, lehet azt mondaná, hogy másoljuk le az Imagine Dragons receptjét. Azaz írjunk könnyen együtténekelhető dalokat (ha lehet, legyen benne egy szöveg nélküli, óóó-óóózó, vagy aaaa-aaazó rész is), készüljünk hatalmas kivetítőkkel, rajtuk gyönyörű, dalreleváns háttérvetítésekkel, tűzijátékkal minden harmadik, és konfettiágyúkkal minden második dal után. Plusz egy félmeztelen, kigyúrt énekessel, hogy az amúgy élőzene iránt nem érdeklődő csajok figyelmét is felkeltsük. És kész is, indulhat a turné.
Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Az Imagine Dragons 17 éves fennállása, Grammy-, Billboard Music-, MTV Video Music és World Music-díjai, 70 millió eladott lemeze és megkérdőjelezhetetlen zeneisége távolról sem teszi indokolatlanná a stadionturnékat. Sőt, minden stadionrock-recept bevetése ellenére, az egész produkció nem tűnik hiteltelennek, vagy őszintétlennek. Bár egyértelmű a patikamérlegen adagolt hozzávalók szándékossága, egy ID-koncert igazán szórakoztató esemény annak is, aki amúgy a pár kötelező slágeren kívül nem ismeri a zenekar munkásságát. Így hát a Puskás Aréna közönsége sem bánta meg, hogy jegyet váltott a Las Vegas-i banda hangversenyére.
A társadalmi problémákat megéneklő, épp felnőttkorba lépő Declan McKenna előzenekarként próbálta melegíteni az amúgy sem fázó népeket, az eleinte rosszul megszólaló technika nem könnyítette meg az eleve hálátlan feladatot. Legalább a fiatal banda bemelegedett, még egy ABBA-slágert is bevetve a siker érdekében. Az akkor még kétharmad-háznyi küzdőtér biztató tapsa mellett búcsúzott a nagyjából 40 percnyi könnyed rockzenével és kiváló visualekkel operáló társaság.
Félóra átszerelés után a 2024-es Loom-lemezük egyik legmaradandób dalával, a Fire in the Hills-szel érkezett az est főszereplője. Stílusosan lifttel emelkedett a színpadra Dan Reynolds, Wayne Sermon és Ben McKee, hogy két órán keresztül váltsa valósággá a rajongók álmait, egyből konfettiesőbe borítva a stadiont.
Az első slágerre sem kellett sokáig várnunk, a Thunderrel folytatták, jött a 2022-es Bones, a háttérben röntgenképes csontvázakkal. Good to be back – kiáltotta Dan, majd előkerült egy mandolin az It’s Time-ban, a templomablakos vetítések képzeletbeli katedrálissá alakították a színpadot. Újra a Loomról hallgathattunk meg egy nótát: a Take Me to the Beach-ben óriás strandlabdák lepték el a küzdőteret, hogy a kinézete alapján élete nagy részét konditeremben töltő frontember megszabaduljon bő ingétől, és a hölgyek nagy örömére, innentől kezdve félmeztelenül, bermudában tolja le a fellépést.
Az ülőhelyek varázsütésre állóhelyekké változtak. Érzelmes zongoraintro után a Webber-musicalbe is beillő Shots következett, majd a basszusgitár-bevezetővel induló I’m So Sorry tűzcsóvák garmadájával színezte vörösre a lelátókat, ahogy a Whatever it Takes-nél is maradt a pirománia. A fehérbe öltözött zenekar bemutatása után akusztikus szett várt ránk, a banda előre vonult a színpad mólóján, és a küzdőtér közepe táján adta elő az érzelmes Next to Me-t (telefonvaku-özön), a turnén első alkalommal csendült fel George Ezra dala, a Budapest, majd a közönségsimogatással egybekötött I Bet my Life zárta az unplugged-szekciót.
Újra a nagyszínpadé lett a terep, a Bad Liar alatt szerencsére csak a kivetítőkön eredt el az eső, majd a Loom lemezről felcsendülő Wake Up hatalmas vekkerei ébresztették rá a közönséget a finálé elkerülhetetlen közeledtére. Konfetti. Érkezett az egyik legnagyobb sláger, a 2012-es Radioactive, és ahogy pár hete a Godsmack koncertjén Sully Erna is dobverőt ragadott, itt is Dan ült dobszerkó mögé és dobpárbajba kezdett Andrew Tolmenttel, (aki a 2023-ban kilépett Daniel Platzmant helyettesíti).
Természetesen tűzijátékkal végződött a már-már minifinálénak tekinthető jelenet. A zongorajátékkal felvezetett Demons újra mobilfényárba öltöztette a Puskást, majd a Tim Burton filmeibe illő erdővetítéses Naturalt természetesen konfettirobbanás zárta, az addigra kardjába dőlő takarítószemélyzet nagy örömére. A mentális egészség fontosságáról tartott kiselőadást a 300 újabb részébe bátran jelentkezhető frontember, majd következett a Walking the Wire, majd kék, vízalatti fényekben előadott 2022-es Sharks. A visszafogott tempójú Enemy-ben újra tüzek gyúltak, hogy a nagy közös dobolással felvezetett, szintén új Eyes Closedet is meghallgathassuk, világítószemű kopasz figurák riogattak az óriás LED-falakon. A Loomos In Your Cornerben újabb közönségpacsizás vetítette előre a közelgő befejezést, hogy a Birds-ben zuhogó görögtűz után már csak az est záróeleme, a Believer tegye fel a pontot a parádés Las Vegas-i showra, az összes maradék konfetti-, füst- és petárdapatron eldurrogtatásával.
Bár stadionrocknak kicsit túl poppos slágereket gyárt az Imagine Dragons, mégis jól csinálja a dolgát, a Coldplay vagy a U2 stílusában előadott óriáslátvány maradéktalanul kielégíti a vájtfülűbb nézőket is, van itt füst, tűzijáték és konfetti minden mennyiségben. Míg a 2023-as Sziget- fellépésük tipikus fesztiválkoncert volt, most kaptak igazán esélyt megmutatni, valójában miben is jók. Hát ebben. Aki szeretne a stadionkocert-műfajban elmélyedni, vegyen egy jegyet Imagine Dragons-koncertre!
Setlist:
- Fire in These Hills
- Thunder
- Bones
- It’s Time
- Take Me to the Beach
- Shots (Broiler Remix; piano intro)
- I’m So Sorry
- Whatever It Takes
- Next to Me
- Budapest (George Ezra cover)
- I Bet My Life
- Bad Liar
- Wake Up
- Radioactive
- Demons
- Natural
- Walking the Wire
- Sharks
- Enemy
- Eyes Closed
- In Your Corner
- Birds
- Believer
Írta: Farkas Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation