Lara Fabian – a kimeríthetetlen szeretetcsomag – koncertbeszámoló
(Lara Fabian koncert 2024.04.30. Budapest, MVM DOME)
Másfél év után ismét eljutott Budapestre az egyik legismertebb kanadai énekesnő, Lara Fabian! A legfőképpen szívszaggató balladáiról és az I Will Love Again dance-pop slágeréről ismert előadó a Je T’aime Tour záróakkordjait az MVM Domeban játszhatta el zenekarával, mielőtt 1 hónapos turnészünetre vonultak. Mivel volt szerencsém 2022-ben is részt venni előző hazai koncertjén, ezért a két este közti eltéréseket és hasonlóságokat is megfigyelhettem.
20:00 után pár perccel még a szektorok / széksorok elhelyezkedésében kevésbé jártas látogatóknak segítettem eligazodni helyeik megtalálásában, hogy ne az első dal alatt, sötétben kelljen átmászniuk egy fél széksornyi emberen. Lara és zenekara meg is várta, hogy mindenki elhelyezkedhessen, és 20:15 előtt kicsivel a Je M’arrêterai Pas De T’aimer dallamai csendültek fel egyszál zongorán, és a színpad közepén jól megvilágítva felcsillant az énekesnő is. Lara Fabian teljesen feketében, apró fényvisszaverő díszítésekkel ellátott öltözékében visszafogott, egyben mégis pazar megjelenése után bársonyos hangjával pillanatokon belül elvarázsolt minket. A kezdő lassabb, érzelemdús duett után szolidan megköszönte, hogy itt lehetnek újra, majd be is rúgták a bulit a teljes zenekarral az Alléluia című tétellel. Itt már mindenkit jól megfigyelhettünk, a színpad mindkét oldalán lévő kivetítők segítségével a leghátsó sorokban ülők sem panaszkodhattak arra, hogy lemaradtak bármiről is, ami a színpadon történt. A háttérvokálosok közül csak ketten jöttek el a mostani koncertre, a csillogó, flitteres blúzban fellépő hölgyek remek támaszt nyújtottak Larának, illetve kis vokálpárbaj, erőfitogtatás is kialakult rögtön a koncert elején, amit láthatóan nagyon élveztek a női előadók, mi pedig még jobban!
A letisztult, fekete öltözet a zenekar teljes tagságára vonatkozott, és miután a teljes színpadképet átláthattuk, a figyelem nagy része mégiscsak Larára összpontosult. A 2-3. dalokban az énekesnő sokat figurázott a hangjával, jól bemelegített a tempóváltásokban gazdag témák közben, és a zenekar is fenséges frissességgel, bónusz zenei megoldásokkal tette még élménydúsabbá a már jól ismert szerzeményeket. A J’y Crois Encore-nál visszavettek kicsit az iramból, és ez volt az első dal, ami alatt a kivetítőkön végigkövethettük azt, hogy Lara mennyire kifejezően használja testét, kezeit, mimikáját éneklés közben. Finom kézmozdulataival lágyan kente szét az érzelmeket irányunkban. Ugyanez folytatódott a Si Tu M’aimes közben is, minden pillanatnyi küzdelmét követhettük és átélhettük vele együtt – az eleve mosolygásra teremtett arca még a magasabb hangok elérése és kiéneklése közben is pozitív, reményteljes derűt árasztott. Ennél a dalnál talán rajtam kívül is sokan megkapaszkodhattak a karfájukban, ugyanis itt tört elő igazán az erőteljes rock hangzás, a hangerő is a maxra lett tekerve, a gitárszóló pedig olyan elánnal és átütően lett prezentálva, hogy a pár hete ugyanitt fellépő Slash is elismerően emelte volna kalapját!
Lara sok nyelven beszél kitűnően, a közönség pedig megőrült, amikor magyarul mondta, hogy “köszönöm!” Ezután hosszasabban beszélt a La Différence című dalról, ennek tartalmáról – az igazságtalanságok, a diszkrimináció ellenére még akkor is elénekelné ezt a dalt, ha megtiltanák neki, mert őszintén hisz benne, hogy nincs különbség a szerelemben. Itt kell megjegyeznem, hogy Lara angol nyelvű konferálásait órákig tudná hallgatni az ember, annyira tisztán, érthetően, és megnyugtató hangon beszélt.
A koncert felénél érkezett a Pas Sans Toi, ami az énekesnő saját elmondása szerint az egyik legnagyobb slágere lett – az előadás tisztaságától, intimitásától ekkorra már teljesen elolvadtunk. És ugyan meglepően későn, de a ballada után érkezett az énekesnőhöz az első merész rajongó, aki hatalmas ajándékos zacskóval kedveskedett – egy nagy plüssmackót ölelhetett Lara, majd odatette a lábdobhoz, hogy első osztályú rálátása legyen a mackónak mindenre. A közönség soraiban ekkor egy lelkes brazil rajongót is arra biztatott, hogy jöjjön, és adja át nyugodtan az ajándékát, így egy brazil plüssmacival is kiegészült a színpad. Nem is sejthettük, hogy az ajándékáradatnak még csak a kezdetén jártunk ekkor…
A Carusoban is kiénekelte a lelkét, ami után a színpadhoz legközelebbi szektorokban állva tapsoltak az emberek, és ekkor már virágokat is kapott, amiket szépen sorban a mikrofonállványa elé, a színpad közepére helyezhettek le a leglelkesebb rajongók. Itt egy számomra elég nehezen értelmezhető pillanat kicsit megrengette a lelki békénket, ugyanis a megrázó, lélekkiárasztós, szívszaggató Caruso után különösebb felkonferálás nélkül, túl hamar kezdődött a rádiós sláger, pop-dance himnusz I Will Love Again. Ez a dal egy zongorafelütéssel, az énektéma azonnali belépésével indul, és sejtésem szerint az előre beprogramozott click track (a tempójelzés, amit általában a dobos indít el, és a zenekar is erre a tempóra játszik rá) hamarabb lett elindítva, mint ahogy kényelmes lett volna. Az egész koncert folyamán egyedül itt éreztem egy megingást Lara részéről, az angol szavak nem voltak szépen kiejtve, és a dal elején még kisebb intonációs problémák is előfordultak. A közönség nem lett bemelegítve, előkészítve arra, hogy az egész fellépés legbulisabb dala következik, így nem is alakult ki semmilyen felszabadult táncolás – eléggé lelketlenre sikerült ennek a slágernek az előadása, mintha csak nagyon gyorsan túl akartak volna lenni a kötelezőn. Főleg, hogy úgy emlékszem, a másfél évvel ezelőtti koncerten be lett konferálva, hogy melyik dal következik, hogy engedjük el magunkat és táncoljunk – ami akkor mind meg is történt.
A lassabb-gyorsabb dalok váltakozása rendületlenül folytatódott, a bulihimnusz után a Je Suis Malade szívbemarkoló, brutálisan érzelemdús előadása következett. Minden egyes hang úgy volt elénekelve és mozgásban / érzelemközvetítésben átadva, hogy az egész közönség meghatódottan, síri csendben hallgatta és követte az eseményeket, hogy utána kitörő tapssal, köszönetnyilvánítással köszönhessék meg az élményt. Ezután Lara lement pár perc pihenő erejéig, és a zenészeivel hagyott minket addig, a zenekar és a vokalisták pedig kaptak az alkalmon, és jammeltek, megmutatták, mire képesek! Az I Will Love Againnel egy picit korábban már meg lett törve a varázs, viszont ezzel a kis szünettel tényleg megtört a koncert lendülete – többen elindultak a büfébe vagy mosdóba.
A nagy többség azonban kivárt, és nagyon jól tették, ugyanis Lara visszatért a Tout című dallal, majd a legújabb szerzeményét, a Ta peine-t ismerhettük meg, amiért ismételten hálásak lehettünk. Tökéletesen beilleszkedett ez az új tétel a best of műsorba, ami után lassan ráfordulhattunk a fináléra. A Saisir Le Jour ismét felhúzta a bulihangulatot, teljesen átjöttek az életigenlő, pozitív energiák, Lara kisugárzása fenséges, oldott volt a dal előadása közben. Utána elmondta, hogy ez az utolsó estéje a jelenlegi turnéjuknak, és bármennyire is elfáradtak, minden megérte, majd bemutatta stábjának szinte minden tagját, akiket végigtapsolhattunk nagy lelkesedéssel.
Elhangzott még a Humana, majd zárásként a turné nevét viselő Je T’aime. Ekkor még a VIP-ban / Skyboxokban sem mertek a pincérek csörömpölni az üvegpoharakkal, mindenki síri csendben ült, teljes mértékben átadtuk magunkat az angyali dallamoknak. A koncert plakátján Lara a kezét szívéhez szorította, ebben a dalban pedig szabályosan kitépte a helyéről a szívét, és lelkének minden darabjával együtt szétszórta felénk, mindent elosztogatott magából. A vokalistákkal és a zenekarral egyszerre, szinkronban adták ki magukból az utolsó hangot, ütős befejezést adva ennek a kiemelkedő dalnak, és egyben az egész koncertnek. Álló rajongók, szűnni nem akaró taps következett, a félénkebbek is odamerészkedtek még a színpad elé, hogy átadhassák ajándékként virágjaikat, és a másfél órás turnézáró koncert ezzel véget is ért. Nehéz volt felocsúdni abból, hogy hirtelen vége lett, együtt búslakodhattunk a színpad elején otthagyott ajándékokkal, virágokkal – bizonytalanul feltéve a kérdést, hogy vajon Lara eljön-e még újra értünk, hozzánk?
Összefoglalva Lara és zenekara továbbra is kötelező program mindenkinek, aki úgy érzi, van lelke. Megérintő és változatos performanszt láthattunk ismét. Hogy negatívumot is mondjak, a koncert dallistája nagyon nagy mértékben egyezett a másfél évvel ezelőtti koncertével, így a rutinos Lara Fabian koncertre járók majdnem ugyanazokat a tételeket hallgathatták meg ismételten. A medleyket elhagyták, letisztult a program teljes dalok előadására, de legalább egy új szerzeményt is hallhattunk! Lara sokkal többet konferált, többet mesélt a dalok között a múltkori koncerten, most ebből jóval kevesebbet kaptunk, amit sokan hiányolhattak, illetve az I Will Love Again felvezetésmentes előadása is kontraproduktív lett, elvette az élét, hangulatát a dalnak. Ami abszolút pozitívum volt, és a jövőben is kívánatos, azok a kivetítők – sokkal intimebb, megrázóbb és érzelemdúsabb tudott lenni ilyen körülmények között a performansz. Lara egy csoda, aki reméljük, sokáig bírja még hasonló energiaszinten, mint ahogyan most is láthattuk!
Írta: Tüzes Mátyás
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Koncertpromo
Kapcsolódó tartalom:
Lara Fabian koncertképek 2022.10.20 Papp László Budapest Aréna
„A legszebb csokrot kérném! – 30 lett, maradhat?” – Lara Fabian koncertjén voltunk!