Plüssökkel idomított, megállíthatatlan úthenger – koncertbeszámoló
(Cannibal Corpse, Municipal Wast koncertek, 2024.10.11. Budapest, Barba Negra)
Erőteljes négyesfogat érkezett a Barba Negrába a death / thrash metál stílus kedvelőinek a Cannibal Corpse egyhónapos európai turnéjának keretein belül. Az estét a Schizophrenia és az Immolation karcsúbb szettjei indították be a korán érkezőknek, én pedig a brutal death metál főfogás előtti party thrash metál felvezetés első taktusaira érkeztem meg. A Municipal Waste dalait előhallgatva nem számítottam semmi izgalmasra, viszont a koncertjük egy igazán meggyőző házibuli hangulatát hozták végül.
A Municipal Waste a kiírt menetrendhez képest pár perccel előbb kezdett, én pedig körülbelül a második-harmadik dal közben érkezhettem meg a Red Stagehez. A banda esetében kettőt pislogni sem volt szabad ahhoz, ha innentől nem akartunk már lemaradni semmiről, ugyanis az elhangzott dalok átlagos időtartama 1:40 – 2:10 között mozgott. A fejkendős rockerek pedig virgáztak ezerrel, és mire belejöttünk volna az egyik dal taktusaiba, együtt kiabálhattuk volna még párszor a refrént, addigra már a következő dal újabb riffjei záporoztak – ez a lendület végig kitartott, sőt, folyamatosan fokozható volt! Tony Foresta frontember énektémái végig a magas hangon kiabálós krákogásban teljesedtek ki, amit átültetett a felkonfjaiba is, hiszen a thrash metál partyt megfelelően kellett vezényelni minden pillanatban, és ez tökéletesen sikerült!
Az 55 perces koncertjük tele volt circle pitekkel, folyamatos kapcsolattartás zajlott a közönséggel, amit az előrébb helyezkedők meg is háláltak aktív részvételükkel. A Wave of Death című daluknál például megdolgoztatták a korlátoknál dolgozó biztonsági őröket, ugyanis annyi crowd surfre bátorították a publikumot, amennyi csak a csövön kifért. A keverőpult mellől nézve pazar látványt nyújtottak az égbe emelt karokon úsztatott rajongók. A zenekar tagjain érződött, hogy lazán, de maximális beleéléssel és élvezettel játszottak nekünk, magukat is szórakoztatták a színpadon, és természetesen az “egymás mellé állunk szorosan, és ritmusra egyszerre dőlünk előre-hátra hangszereinkkel” rock klisé sem maradhatott ki.
Agyalágyult dalcímek, húzós riffek, nyakatekert gitárszólók, és a közönség által is egyszerűen bekiabálható refrének tömkelegével árasztottak el minket, a záró Born to Partyban a “Municipal Waste is gonna – FUCK YOU UP!” kiáltásokkal pedig véget is ért ez a kitűnő thrash metál házibuli. Az járt az eszemben, hogy ezt a bandát simán meghívnám a lakásavató bulimra – pont annyira állatok, hogy nem vernék szét az egész berendezést, viszont akkora partyt csinálnának, hogy a szomszédok sem akarnának kimaradni belőle!
Az átszerelés alatt felkerült a már 30 éve használatban lévő, fekete alapon vérvörös betűkkel ellátott Cannibal Corpse logó háttérként. A meghirdetett kezdési időponthoz képest 10 perccel korábban a frontember Corpsegrinder és csapata nemes egyszerűséggel besétáltak a banda nevét skándáló tömeg biztatására, kezelésbe vették hangszereiket, és belecsaptak a Blood Blindba. Aki követte az eseményt megelőző hetekben a bandával kapcsolatos híreket, azokat nem érhette meglepetésként, hogy az ötfős zenekarból csupán négyen voltak a színpadon. Erik Rutan gitárosnak hamar ott kellett hagynia az aktuális turnét, mivel a pusztító hurrikán tönkretette floridai otthonukat. A legendás death metál alakulatot ez a szörnyű esemény sem tántorította el, hogy tovább folytassák turnéjukat, Rob Barrett gitárosnak azonban így még precízebben kellett prezentálnia a pusztító riffeket.
Corpsegrinder, a NYAK egészen egyszerűen átlátható színpadi jelenléttel fortyogta halálhörgéseit – egyik lábát az emelvényen megtámasztva, a hosszú hajával arcát teljesen eltakarva, vagy előre-hátra headbangelések között, illetve két verze közötti blast beateknél nyak- és hajpörgetéssel operált. A szerzemények között ritkán szólalt meg, de ha igen, akkor megcsillogtatta humorát is, vagy játékosan ránk öntötte haragját, hogy ha nem tudunk elég hangosak lenni közönségként, akkor idő előtt hazamegy!
Természetesen ilyet nem tett végül, de ezekből a kis közjátékokból talán még kicsit több is kijárt a magyar közönségnek, mint bárhol máshol, mivel Alex Webster basszusgitáros effektpedáljával / erősítőjével majdnem az összes dal után próbáltak állítgatni, helyreállítani valamit, ezek szerint nem túl sok sikerrel. És ugyan Corpsegrinder igyekezett oldani ilyenkor a várakozás közbeni feszültséget, de mivel szerencsére nem bohócként, udvari bolondként volt jelen, így sokszor 1-másfél perces csendek, üresjáratok jellemezték a dalok közti szüneteket. Szerintem ez nem segítette a koncertjük hangulatát, egyáltalán nem volt gördülékeny a szettjük, viszont legalább középen a keménymag kifújhatta magát a soron következő haláldallamok előtt.
A koncert első felében játszották még a tavaly megjelent nagylemezükről (Chaos Horrific) a címadó dalt és a Summoned for Sacrifice-ot is újdonságként, illetve jó pár tétel változott még a másfél évvel ezelőtti legutóbbi budapesti setlistjükhöz képest – 16 stúdióalbummal a hátuk mögött tudnak is miből válogatni. Én elégedett voltam a banda megszólalásával összességében, számomra hozta a megfelelő erőt és hangulatot, de tény, hogy a basszusgitárral végig probléma volt, a lábdobból sajnos nem sokat lehetett kivenni, és természetesen két gitárral ütősebb és tartalmasabb lehetett volna a hangzás. Szegény zenekart az ág is húzta, folyamatos ellenszélben kellett lapátolniuk, de mégis hatásos és emlékezetes lett a fellépésük.
A zord Corpsegrindert is egyre nehezebb volt komolyan venni, főleg azok után, hogy az ajándékként hozott plüssállatokat feldobták neki a színpadra. Viszont ha a dalokról volt szó, akkor nem ismert kegyelmet, az első hangtól az utolsóig vérprofi módon hörögte és krákogta az arcunkba a legbetegebb dalszövegeket és vokáltémákat. Már majdnem elhittük, hogy a sok megpróbáltatás miatt tényleg a Stripped, Raped and Strangled lesz az utolsóként eljátszott dal, de a lelkesedés kitartott, így természetesen a kihagyhatatlan death metál himnusz zárta a koncertjüket. Óriásit ment a Hammer Smashed Face, a keménymag irgalmatlan circle pitre őrülhetett meg ezen az estén utoljára. Felemelő érzés volt 15 év után újra hallanom élőben ezt a tételt!
Amint vége lett a dalnak, a tagok búcsúzkodtak, Corpsegrinder pedig különösen hosszan tette mindezt, kidobált és kiosztott mindent, amit csak talált a színpadon. Magához ragadta az összes plüssfiguráját, majd amilyen lassan és kimérten érkezett, ugyanolyan tempóban, de sokkal jobb kedvvel távozott a színpadról. Ugyan mi plüssök nélkül, de szintén elégedetten, jókedvűen vehettük az irányt hazafelé.
Írta: Tüzes Mátyás
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: H Music Hungary
Kapcsolódó tartalom:
Cannibal Corpse koncertfotók 2024.10.11. Budapest, Barba Negra