Queensryche, Night Demon, Dürer – koncertbeszámoló
(Queensryche, Night Demon 2025.02.23. Budapest, Dürer Kert)
1984 az egyik legerősebb éve volt a heavy metal történelemnek. Elég, ha csak pár albumcímet sorolok fel az abban az évben megjelent termésből és már mindenki tudja melyik zenekar lemezéről van szó. Az olyan címek, mint a Powerslave, a Defender The Faith, a No Remorse, a Morbid Tales, a Ride The Lightning, vagy a Don’t Break The Oath minden ősmetal hívő számára az 1984-es év meghatározó albumai voltak, és a sort hosszasan lehetne még sorolni az akkor még a másod/harmad vonalon alkotó bandák lemezeivel. Ide tartozik a Queensryche első albuma a The Warning is. Ha a maga idejében nem is volt akkora durranás, mint a felsorolt albumok, újszerűségével, progresszív megoldásaival messze kitűnt a kortársai közül, nem véletlenül, pár évvel később le is igázták a földbolygót elég rendesen. A mára már kultikussá nemesedett album 2024-ben volt 40 éves, ennek apropójaként a jelenlegi felállás vette egy nagy levegőt és turnéra indult a teljes album anyagával, amit megfejeltek a még kultikusabb első EP négy dalával és némi ráadással. Sajnos a tavalyi jubileumi körből kimaradtunk, de a múltidézés idén is folytatódott és ebben a körben már mi is megkaptuk a magunkét.
Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, egy előzenekara is volt a bulinak a kaliforniai Night Demon, akik a lehető legautentikusabb nyitó bandája voltak ennek a múltidézésnek. A csak négy albummal rendelkező trió zenéje pontosan a ’80-as évek heavy metaljában edződött. Szinte semmit sem játszottak, amit már ne hallottunk volna korábban, de mind kiállásban (Flying V gitárok pl.), mind lendületben jóval az átlag felett teljesítettek. Sajnos a privát kedvenceimből csak egy dalt került bele a műsorba, de ez még így is jól esett, és még az alapból „temús sétáló eddiejük” is emelte az est fényét. Tökéletes bemelegítést láthattunk tőlük, soha nem viszik ennél többre, de remélem még látjuk őket, akár egy saját, klubos bulin, az az igazi közegük.
Személy szerint mindig is úgy tekintettem a Warning albumra, amin vannak nagyon előremutató dalok, és olyan megoldások, amik aztán később értek meg igazán és lettek belőlük zseniális tételek. A My Sanctuary, a Take Hold of the Flame már magában hordozták a banda zsenialitását, de az összkép még messze nem volt annyira kiforrott, mint pár évvel később. Néhány Maidenes után halláson kívül viszont a banda már akkor összetéveszthetetlen stílussal rendelkezett, ami végül fel is röpítette őket a csúcsra. Lehet azon meditálni, hogy egy ilyen, egykor csarnokokban és stadionokban játszó top banda, hogy jutott el oda, hogy a Dürer nagytermében összezsúfolódott főként 40-es, 50-es éveikben járó ősrajongók előtt idézi meg a múltat, de az egy külön cikket érdemelne. Én csak két dolgot említenék meg, az egyik Chris De Garmo kilépése. Meg lehet nézni, szinte minden top nótáját a bandának ő írta, zseni volt a csóka, sajnos más utat választott és mire visszahívták egy album erejéig az ő kreatív zsenije is eltűnt. Nélküle egy zseniális Queensryche album sem készült, vele viszont több is.
A másik Geoff Tate kilépése, aki bár már akkor lépett le, amikor rég eltűnt a bandából a zsenialitás, kihátrálása mégis nagy érvágás volt. Hiába vitte tovább a lángot Michael Wilton és Eddie Jackson, hiába érkezett egy Tate kópia Todd La Torre személyében, hiába készültek elvétve erős anyagok, mint pl. a Verdict, a Queensryche visszazsugorodott egy fanatikus, ám egyre csak szűkölő zenehallgatói réteg kedvencévé.
Tudják, és tapasztalják ezt a jelenlegi banda tagjai is, ezért is mertek szerintem ilyen tematikus műsorral kiállni, mert tudták, hogy aki ezekre a koncertekre ellátogat nagy százalékban abban a korban szocializálódott zeneileg, pontosan tudja, mit akar és mit fog kapni. Én magam is azok közé tartozom, akik szerencsésnek mondhatják magukat, hogy látták a legendás felállást 1991-ben az első hazai Queensryche koncerten. Utána is találkoztunk párszor, de ahogy Torre is rákérdezett a mostani koncerten, bizony voltak elég többen, akik még sosem látták élőben a Queensryche egyik verzióját sem…
Azt hiszem ez volt az a mozzanat, ami újra előhozta belőlem azt a gondolatot, hogy lehet fikázódni, hogy ez már nem is Queensryche, meg mi értelme Tate és Chris nélkül tolni tovább, már csak egy tribute banda, stb…, de ez a koncert pontosan megmutatta, hogy ha megvan a drive és megfelelő alázat a csapatban akkor igenis van értelme csinálni, mert ilyen minőségben, ilyen magas zenei szinten senki nem játssza jelenleg ezeket a legendás dalokat. Még a 2023-as Geoff Tate buli sem szólt ekkorát, pedig ott teljes Mindcrime volt. Persze azt a bulit is megkönnyeztük a végén, de Tate kísérő zenekara össze sem vethető a Queensryche jelenlegi felállásával, azt a koncertet a dalok és a nosztalgia vitte el a hátán, a mostanit pedig a végtelen profizmus, és persze a nosztalgia.
Ebben nagyot dobott a jelenlegi felállás javára az is, hogy bitang módon szólt a buli. Én nagyon háklis vagyok a hangzásra mivel vallom, hogy egyrészt nagyon sokat elvesz az élvezeti faktorból, ha hányaveti módon szólal meg egy buli, másrészt, ha valakiknek sikerül mindig hozni a szintet, akkor bizony megugorható a feladat, csak akarni kell és persze egy hozzáértő emberre bízni a feladatot. Ez itt maximálisan ki lett maxolva, az első pár nóta alatt még voltak fenntartásaim, aztán varázsütésre megjött a hangzás, és bizony a buli bizonyos pontjain úgy szólt, amit én már régen nem hallottam, élményszámba ment. Nagyon nagy pirospont érte. Ismét leírom: vagy így, vagy sehogy.
Eleve az a tény, hogy egy-az egyben eltolják az első (1983-ban megjelent) EP anyagát (sajnos a későbbi extra nóta, a Prophecy nélkül) a zseni Queen Of The Reich nótával az élen, majd jön a teljes Warning olyan dalokkal, amik nagyon-nagyon régen, vagy soha nem hangzottak el élőben már magában katarzis közeli állapotba rakta a teljesen megtelt Dürer nagyterem közönségét. Ám utána még hátra volt a ráadás, ami hozott számomra némi izgalmat is hiszen a Rage Of Order album húzónótája, a Walk In The Shadows és a záró Eyes Of A Stranger fixen a műsor része, a kettő között viszont általában variálás van, hogy vagy Empire, vagy Jet City Women, vagy mindkettő. Személy szerint a kedvenc Queensryche nótámat a Jet City Woment mantráztam, imádom az elején azt a röfögő basszus témát, meg persze a dalt is. Amikor Eddie lecsípett egy pengetőt a tartójából, már tudtam, hogy a Jet City jön és jött is… Utólag derült ki, hogy a műsor szerint az Empire lett volna, de az utolsó pillanatban áthúzták. Persze az lett volna az igazi katarzis, ha mindkét nóta elhangzik, de én így is maximálisan elégedett voltam, és szerintem mindenki, aki ott volt.
Zárásként leírom megint, hogy azok, akik valamilyen vélt, valós, vagy belebeszélt ok miatt nem tartják legitimnek a jelenlegi Queensryche-ot, és kihagyták a koncertet azok nagyon nagy élményről maradtak le, ezeket a dalokat, így senki sem játssza jelenleg és nem is fogja, ritkán tapasztalható tökéletes koncertet láthattunk. A nagy kérdés, hogy ez a múltidézés folytatódik-e, vagy ez egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt….
Írta: Polgár Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom: