Rövid volt, de brutálisan nagyot ütött a Pantera újabb koncertje – koncertbeszámoló
(Pantera koncert 2025.02.03. Papp László Budapest Sportaréna )
20 évig csak álmodoztunk egy lehetséges Pantera koncertről, de most alig két éven belül már harmadjára jöttek Budapestre Phil Anselmoék. Nem is meglepő, hogy Budapestet újra útba ejtették, hiszen a 2023-as dupla Barba Negrás koncertek után mindenki láthatta, hogy óriási az igény a zenekarra.
A 2022 legvégén kezdődött turnéval a Pantera jelenlegi formációja, azaz Phil Anselmo és Rex Brown Zakk Wylde-dal és Charlie Benante-tal kiegészülve olyan elképesztő minőségű előadást tett le az asztalra, hogy simán elhallgattatott minden kétkedő hangot, amiből a turné kezdete előtt nem kevés volt. Pantera számokat eljátszani baromi nehéz, iszonyatos technikai tudás kell hozzá, jól eljátszani meg szinte lehetetlen. De nekik ezt hiba nélkül sikerült, és közben még ízlésesen meg is emlékeztek az Abbot tesókról, olyan módon, hogy talán még Dimebag és Vinni Paul is megenyhültek volna Anselmo irányába. Olyan torokkal pedig, mint Phil Anselmo nem sok énekes szaladgál, azaz Phil esetében inkább áll a színpadokon.
Mind a két Barba Negrás koncert hatalmas élmény volt, de a másodikat leginkább a katartikus szóval lehetett jellemezni. Szerintem nemcsak a rajongóknak jelent örök élményt az a buli, hanem a zenekar számára is. Biztosra vettem, hogy ez az újabb koncert felülmúlni nem fogja majd azokat a május estéket. De megismételni sem. De azért természetesen így sem volt kérdés, hogy ott a helyünk az Arénában. Két dologban azért titkon reménykedtem. Az egyik, hogy a nagyon rövid (nagyjából egy és negyedórás) játékidőt most majd kicsit megnyújtják, másrészt pedig vártam, hogy a setlistbe bekerülnek olyan dalok is, amiket a múltkor nem hallhattunk. Mivel 2025-ben nem mi voltunk a turné új szakaszának első állomása, ezért nem volt zsákbamacska, hogy ezekből egyik sem valósult meg. A műsor semmivel nem lett hosszabb, sőt még egy picit rövidebb is volt, mint a pár nappal korábbi helyszíneken és a setlist csak minimálisan változott.
Kaptunk egy Floods-ot a Great Southern Trendkill albumról és ezúttal kimarad a Planet Caravan. Igaz, hogy a Floods alatt ment egy szívhez szóló (mármint olyan Panterás módon megható) összeállítás Dimebagről és Vinnie Paulról. Tudtam volna mondani jó pár olyan dalt, aminek jobban örültem volna, de azért még mindig fülig ér a szám, hogy minden idők egyik legjobb rock zenekara már megint Budapesten játszik. De azért a Cowboys from Hellről összesen csak egy számot (azaz kettőt, de az egyiket medley-ként) eljátszani…. Nem baj a következő koncertig most majd újra azzal bíztatom magam, hogy majd fogok még élőben hallani még Cemetery Gates-t.
Az Aréna evidens választás volt ezúttal a Barba Negra helyett. A felső karéjt nem nyitották meg, de a többi ülő hely nagyjából megtelt mire a két előzenekar végzett. A küzdőtér pedig szép lazán szintén rendben volt. Az Aréna amúgy kezd egy kicsit elhanyagoltnak tűnni, főleg az MVM Dome-mal összehasonlítva. Szomorúan látom, hogy kezd kopottas lenni benne minden. És sajnos a hangosítás sem volt toppon. Delay hangszórókat nem is tettek fel, ami egy ekkora hely esetében minden esetre furcsa és a hangzás ennek megfelelően szinte csak a színpadhoz közel volt értékelhető. Hátulról csak értelmezhetetlen masszát lehetett hallani. Mivel a nézőtér nem volt tömött ezért könnyű volt előre menni olyan helyet keresni, ahol a hangzás igazán jó. Sajnos a hangulat sem volt olyan elementáris, mint a Barba Negrában. Sokkal inkább tűnt ez egy olyan átlagos hétfő esti koncertnek, mint valami megismételhetetlen eseménynek. De itt be is fejeztem a fanyalgást, mert minden más erről az estéről megint csak azt mutatta, hogy Phil Anselmóék még mindig elképesztően jók. Hihetetlen, hogy ez a zenekar még azt is elbírja, hogy két olyan zseni nélkül játszik, mint az Abbot testvérek. Bár azért Zakk és Charlie sem kutyaütő zenészek. 😀
A koncert ugyanúgy a hatalmas Pantera feliratú vászon lehullásával és a New Level-lel kezdődött mint, ahogy 2 évvel ezelőtt. Aztán pedig menetrendszerűen jött a Mouth for War és a Strength Beyond Strength. A színpadkép kicsit fel lett turbózva, nem sajnálták a pirotechnikát és volt két kivetítő két oldalt, hogy ne csak a színpad előtt állok láthassák Rex Brownékat zúzni. A Walk alatt pedig újra ott volt a színpadon Csihar Attila (ahogy a Barba Negrában is) és ezúttal Vörös Attila. Na őt megnéztem volna egy-két számot elgitározni. Remélem, hogy nem tűnik istenkáromlásnak, de szerintem jobban játssza a Pantera dalokat, mint Zakk Wylde.
Apropó Zakk Wylde. Számomra még mindig miatta marad a legnagyobb hiányérzet. Dimebag gitározása egyszerre volt baromi gyors és mellette hihetetlenül melodikus is. És ezen kívül még egészen kivételes ritmusérzékkel rendelkezett. Ez a terület az, ahol Zakk nem tudja felvenni a versenyt vele sajnos. Vannak témák, amik egyszerűen nem szólalnak meg mert hiányzik belőle az egyszerre laza de mégis tűpontos gitározás, ami Dimebag jelemzője volt. És az elképesztő kohézió, ami a két Abbot között megvolt. Hol Vinnie Paul, hol Dimebag jelentette az alapot, amire a másikuk tudott ellenpontozni, megtörve a ritmusokat.
De ettől függetlenül a koncert újra baromi erősre sikerült. A Walk vagy This Love továbbra is embertelenül nagyot ütnek élőben. A This Love szólóhangszíne talán kicsit jobban is szólt most, mint a Barba Negrás koncerteken.
Továbbra is nagy kérdés, hogy mik ennek a formációnak a jövőbeli tervei. Az újabb dalok műsorba vétele biztos, hogy még további koncert lehetőségeket jelentenek, ha már csak 3-4 ikonikus dal bekerülne a műsorba, akkor biztos vagyok benne, hogy újra rohannék megnézni őket. De valószínűleg az újabb anyagok elkészítése Pantera név alatt nem lenne sem elegáns, sem túl jó ötlet. De majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Írta: B.T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde (Fotók a 2024.05.31. Barba Negrás bulin készültek.)
Szervező: Live Nation