„Te vagy a f*szagyerek Zolee, én tudom…” Ganxsta Zolee és a Kartel 30 éves jubileumi koncert a Papp László Sportarénában – koncertbeszámoló
(Ganxsta Zolee és a Kartell 30, Curtis 2025.01.17. Budapest Aréna)
A nyugati zenei stílusok magyarra való átültetése – talán kivételt sem tudok mondani – az elmúlt évtizedekben általában jól sikerült projekteket eredményezett. Volt magyar Beatles (az Illés), magyar Elvis (Komár Laci), magyar rock’n’roll (Hungária), de sorolhatnánk a magyar rock-, pop- vagy metál zenekarokat is. Így jó 30 éve nem szolgált meglepetésként, hogy az egyre erősödő hip-hop szcénában megjelent az addigra Amerikában már minden toplistát ostromló gengszter rap is. A Sex Actionból csak szimplán Actionná vált bandában már korábban is rappelő rockdobos, Zana Zoltán felvéve a Ganxsta Döglégy Zolee művésznevet, maga köré gyűjtötte némi ritmusérzékkel megáldott cimboráit, és belevágott álma megvalósításába, az első igazi magyar gengszterrap-csapat létrehozásába. Az addig nyálas popdalairól ismert Pierrot-nak hála, Dr. Dre-éket megszégyenítő zenei alapokkal neki is kezdtek a magyar gettórapnek. A többi történelem. Mindenki emlékszik, amikor először meglátta a rosszarcú balhés társaság Bumm a fejbe című eposzát a Z+-on, hogy aztán a következő sikeres éveik alatt észre sem vehetően, a mindennapi beszédünkbe épüljenek bizonyos szófordulataik, mondataik.
„Nincs semmi gond öreg, nyugodtak leszünk…”
Az esztendők múlásával a banda is többször átalakult, csak Zolee és Big Daddy Laca képzett állandóságot a sztoriban, de – ahogy maguk sem gondolták egykor – a 30 éves jubileumukra sikerült összerántaniuk a teljes egykori brigádot, Lory B-stül, Dopemanestül.
A Papp László Sportarénában külföldi bandáknak is szép teljesítményére váló, jó 90%-os nézőtér előtt Curtis és Essem előzenekaroskodása végeztével, fél 9-kor némi videós intro után nem volt menekülés. A koncertet Zolee országos videójáték-cimborája, Harsányi Levi konferálta fel, hogy a tisztes korú urak rögtön egy rövidített Boom a fejbe-nnel majd a Telepi gyerekekkel robbantsák be a bulit. A Balhé lesz jött fegyveresekkel, majd Big Daddy Laca behívta az egykori tagot, Ganxsta Steve-et, hogy a Kartel el is indulhasson szépen a szerb határ felé.
„…de itt van Blowfeld, ez itt a gond.”
O. J. Sámson is csatlakozott, hogy szólódalát, az O. J. Bondot előadja, majd a Django elszabadul jelenetét idéző rövid bejátszás után Dopeman lépett a deszkákra, hogy Indul a menet szólósikere után a Bérgyilkosokban is világgá kiálthassa sérelmeit. Csőre Gábor és Janklovics Péter színművészek „Vers mindegy kinek” blokkban adták elő a Ki a fasza gyerek című művet, hogy végül Lory B érkezésével teljessé váljon a színpadon kóválygók köre, és ezúttal eredeti formájában csendüljön fel a nóta. Deák Bill Gyuszi bácsinak küldték a Rossz vért, DJ Eazy Dick rappelt pár sort két táncosnő társaságában, majd az ős-harcostárs, Sex Action-ös Szendrey Szasza érkezett, hogy az immár kisebb focicsapatnyi rosszcsont társaságában a Nincs semmi jobb, mint egy ringyóval, a Szűzoltókkal és a Stricik és kurvákkal szórakoztassa a nagyérdeműt. Az egykori tehetségkutató-nyertes, kertésznadrágos Lekvárherceg rontott a színpadra hogy kellő dinamikával elhangozhassék Az egyenesen a gettóból is, majd az igazi rapként beharangozott („akkor a többi miaf*sz?”) Semmi nem véd meg következett. És hogy a főhős új hobbija, a gitározás-éneklés se maradhasson ki, gitárt ragadott és Dos Diavolos-os duópartnerével, Takács Vilkóval elő is adták Nincs erő című dalukat.
„Az ilyen melóhoz tudod, hogy nagyon kell a társ…”
A kiürült színpadra a jelenlegi MC-partner Siska Finucci tért csak vissza, hogy a kortárs Kartel repertoárja se feledtessék el: a Bohóc című vígeposz horrorbohócos vetítéssel borzolta a kedélyeket, majd Big Daddy L is csatlakott, egy újabb mű, az Egy élet sem számít előadására. Maga a legenda, Lory B jött le közénk a színpad tetején berendezett bárpultból, hogy az utca fájdalmaival ismertessen össze bennünket a Legendában és a Miénk az utcában. Újra a színpadra vonult a teljes gazemberhorda táncoscsajostul, Big Daddy mexikói hangulatú szóló produkcióját, a Mexico kid/Vato Loco/Mitiszol hármast szupportálni; Tulkán Peti érzelmes trombitaszólójával vált a majdnem teltházas Sportaréna latin karnevállá.
„Csakis a Döglégy elnök úr kell nekünk!”
Dopeman csatlakozása után következett a Döglégy for prezident, a háttérvetítés AI-majmai és a dalba integràlt Tequila-dallamok majdnem újra kirobbantottàk a kubai forradalmat, majd a Route 66-ben a jelenkor egyik legjobb hazai frontembere, Vitáris Iván adta elő az eredetileg Nagy Edmond által énekelt Elvis-jellegű refrént. A Néhány jó dologban Zana úr nagylánnyá vált kislánya, Zoé is csatlakozott gitáron, büszkeséggel megtöltve a tetovált apucit (Laca Ivan & the Parazolban játszó fia is a színpadon szintizett az egész este folyamán). Az MC-kiràly Lóri ragadott újfent mikrofont, a Heroinban megtudtuk, hogy van, aki szív és van, aki szúr, és persze, hogy senki se tegyen a Fekete lóra – a szokásos rövid dobszóló sem maradt el a legendás nóta végéről. A Keleti oldal – nyugati oldal alatt Laca kérésére mobiltelefon-fényáradatba borult a nézőtér, a jubileumi koncert legmeghittebb pillanatát előidézve.
„…amit hallasz, az a gengszter hip-hop…”
A visszataps után röviden megidézték Ganxsta Zoltán legismertebb vendégszereplését: Tunyogi Orsi Ha lemegy a nap-ja a művésznő jelenléte nélkül csendült fel (igazán elhívhatták volna), majd a Való világ vezette fel a finálét: A Jó a rossz és a Kartel, a banda talán legnagyobb slágere Volt egyszer egy vadnyugatos intróval, majd végül a teljes Boom a fejbe zárta a két órás mulatozást.
„Szőke, mint a jó, gonosz, mint a rossz, csúfabb, mint a csúf – ez Zoli…”
Nézzük a koncert negatívumait: Lehet, túl sok külföldi sztárfellépő koncertjére járok, de kicsit koncepciótlan volt a sok haverkodós téblábolás a színpadon, bár valahol ez a műfaj sajátossága, meg hát örültek egymásnak, na. Ami a háttérvetítéseket illeti, dicséretes, hogy a szupertrendi mesterséges intelligenciát hívta a videografikus segítségül, de a kissé megúszós AI-majom és -maffiózó háttérvetítések helyett szívesebben látott volna a közönség közeli képeket a fellépőkről. Az épp nem fellépőknek elhelyezett színpadi koktélbár jó ötletnek bizonyult, akár kicsit jobban ki is hangsúlyozhatták volna, 12 ezres Kartel-kocsmát nyitva erre az estére. És nem szép, hogy egy köszönet erejéig sem említették meg Pierrot-t, aki olyan gengszterrap-alapokat rittyentett nekik 30 éve, hogy Ganxstáék csak néztek ki annó a fejükből.
És a pozitívumok: Bár az elején kicsit halknak tűnt, de alapvetően jól szólt a buli, ami a nehezen hangosítható Sportarénában eleve nagy öröm. Nosztalgikus volt egyben látni a kompániát, főként Lory-t és Dopemant, jó, ha egy ilyen monstre esemény összerántja a régi harcostársakat. Big Daddy Laca raptudása határozottan fejlődött az elmúlt évtizedekben, már nem csak egy megtűrt havernak tűnik a színpadon, hanem rendesen kiveszi a részét az összhatásból. Siska Finucci nagy nyeremény a jelenkori Kartelnek, elképesztően jól rappel, süt róla a bizonyítani akarás és az, hogy egész lénye a hip-hopról szól, nagyon önazonos figura, jó színpadi dinamikával. És hát a mester maga, aki nélkül nem jöhetett volna létre az egész sztori: Ganxsta Döglégy Zoltán, a soha megkomolyodni nem akaró fenegyerek. Éljen soká!
„Reggel 8. Nem, 10! Ébredek, kinézek az ablakon…” – kiabálta két negyvenes családapa a hideg éjszakában a Hungárián. A Kartel zenéje fiatalon tartja mind az előadóit, mind a hallgatóit.
Tulajdonképpen, kár is felnőni.
A lektorálásért köszönet Szénégető Ricsinek.
Írta: Farkas Peti
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Ganxsta Zolee és a Kartell 30 koncertfotók 2025.01.17. Budapest Aréna
Curtis koncertfotók 2025.01.17. Papp László Budapest Sportaréna