Thank You!, Köszönöm! – Alanis Morissette újra Budapesten – koncertbeszámoló
(Alanis Morissette koncert 2025.07.21. Budapest, Park)
Fotó: Alanis Morissette
Újabb zenei időutazó gazdagította a nyár színes koncertpalettáját: minden idők egyik legsikeresebb női előadója, a ’93-ban, 19 évesen világsztárrá váló Alanis Morissette vette be zenekarával a Budapest Park színpadját. A dél-pesti délutánra amúgy is felforrósodott katlant a magyar előadó, Urbányi Zóra melegítette be még jobban, búgó mély hangjával, triójával és zongorán kísért dalaival. (Az egyikben még az egy hete Lionel Richie előtt fellépő Barabás Lőrinc is tiszteletét tette trombitájával.) A közönség vette a lapot, lelkes tapssal ünnepelte (a szélesebb rétegek által Hajós András Dalfutár műsorából megismert) ifjú énekesnőt. Négy-öt dal erejéig a későbbi fő attrakció gitárosa, Jason Orme is a közönségből figyelte a fellépést, kihasználva, hogy a népeknek igazából fogalma sincs, kik is a zenészek Alanis mögött. No de némi átszerelés után jött is, aminek jönnie kellett, 17 év után újra magyar színpadon, az anyai ágon magyar Alanis Morissette.
Rögtön legsikeresebb lemezéről, a Jagged Little Pillről indított a Hand in My Pockettel, kiválóan kiejtett „Köszönöm”-mel a végén. A Right Through You-ban a nemi egyenlőtlenségekre hívta fel a figyelmet, ahogy a Reasons I Drink társadalomkritikus klipje is bizonyította, a kanadai énekesnő mindig is a számára fontos és komoly témákról szerezte dalait, nem véletlenül nem sikerült a managereknek egyfajta tinisztár-jócsaj skatulyába begyömöszölni.
Fotó: Alanis Morissette
A Manben csillámló Fender Stratocastert ragadott, és ő is gitáron kísért, majd a 2002-es lemezéről, az Under Rug Sweptről csendült fel a Hands Clean, majd a ’98-as Supposed Former Infatuation Junkie-ről szólalt meg a Can’t Not. A 2012-es Lens-ben látványos, virágos belsővel és átlátszó külsővel operáló Telecaster gitárt akasztott nyakába, majd a szintén 2002-es Sorry to Myself-et követően újra a gigasikerű ’93-as lemezéről csendült fel a Head Over Feet – szájharmonika szólóját nagy lelkesedéssel reagálta le a közönség. A 2004-es, rövidhajú korszakát idéző Everythinget egy újabb óriássláger, a You Learn követte, felidézve középiskolás korunkat. Az eredetileg groove-os tempójú Would Not Come lassabb verzióban szólalt meg, a tamokon kísért lüktetést, a 15 éve Alanis-szel turnézó Victor Indrizzo dobos kiválóan szólaltatta meg hangszerén. Felcsendült a Smiling is, melyet 2020-ban a Jagged Little Pill lemez Broadway adaptációjához íródott. Akusztikus blokk következett, hatalmas Holdvilág vetítéssel. Az így előadott Rest, és a Mary Jane után beszélt a családi hátteréről és felcsendült az édesanyjának írt Heart of the House is. Sőt, az egész családja fevonult a színpadra, nagynénistül, szülőstül, férjestül, gyerekestül. Felcsendült végre legnagyobb slágere, a két Grammy-díjra jelölt, és három MTV Video Music Award-ot nyert Ironic, első strófájában a család is segített, majd levonulásuk után hagyományos módon folytatódott a jólismert nóta. A ’98-as Are You Still Mad, az All I Really Want és a Sympathetic Character után a másik nagy tophit, a You Oughta Know zárta a hivatalos részt. Ráadásként a szintén ’98-as Uninviteddel, majd az igazán odaillő Thank U!-val búcsúzott a magyar fellépéstől láthatóan boldog művésznő.
Fotó: Alanis Morissette
Bár a Jagged Little Pill sikerét soha nem sikerült a későbbiekben megközelítenie (nem is lehetett, 33 millió példánnyal minden idők második legtöbb, női előadó által eladott lemeze, megelőzve, Madonnát, Whitney Houstont, vagy épp Beyoncét), de reálisan ezt senki nem is várhatta el tőle. Rendszeresen hozta a színvonalas, kritikus hangvételű albumait, szerepelt mozivásznon (Kevin Smith Dogma című filmjében egyenesen a Ben Affleck fejét szétrobbantó Jóistent játszotta), újságot ír, podcastol, három gyereket nevel (a harmadikat 45 évesen szülte rapper férjének), szóval nem unatkozik. Alanis Morissette-nek egy olyan korban sikerült betörnie a zeneiparban, ami az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb időszaka volt, a grunge nyerssége, kritikussága és dinamikája ki tudott termelni egy, sok más grunge előadónál közfogyasztásra alkalmasabb előadót, aki az akkori orientációját vesztett ifjúság előtt zászlót lengetve tudta világba kiáltani sérelmeit, téve mindezt kiváló zenészek (pl. Flea, Dave Navarro, Gary Novak, Michael Landau) által felvett nagyszerű muzsikákkal, költészetbe hajló értelmes szövegekkel, kimagasló énektudással és egy igazán szerethető karakterrel. Morissette Budapest Parkos emberközeli és szimpatikus fellépése érdekes kontrasztot képzett az előző napi Jennifer Lopez koncert könyörtelen profizmusával. Mindketten 50-et átlépő világsztárok, mégis, merőben más életpályájuk során úgy tudtak önazonosok maradni, hogy soha nem vállaltak be olyan produkciókat, amelyek idegenül hatottak volna mind maguknak, mind rajongóiknak. Valószínűleg nem is cserélnének karriert egymással.
A majd’ egy nagykorúsággá válásnyi időt váró hazai rajongók hiánytalan boldogsággal hagyták el a helyszínt, a „mégiscsak egy közülünk”-érzést a kiváló dalösszeállítás és a remek előadás koronázta meg. Reméljük, nem kell újabb 17 évet várnunk az egyik leghíresebb magyarra.
- Hand in My Pocket
- Right Through You
- Reasons I Drink
- A Man
- Hands Clean
- Can’t Not
- Lens
- Sorry to Myself
- Head Over Feet
- You Learn
- Would Not Come
- Smiling
- Rest
- Mary Jane
- Heart of the house
- That I Would Be Good
- Ironic
- Are You Still Mad
- All I Really Want
- Sympathetic Character
- You Oughta Know
+
- Uninvited
- Thank U!
Írta: Farkas Péter
Kezdő fotó: Alanis Morissette
Fotó: Farkas Péter (Mobil)
Szervező: Live Nation
