Ütős este – Godsmack a Barba Negrában – koncertbeszámoló
(Drowning Pool, P.O.D, Godsmack 2025.03.26. Budapest, Barba Negra)
„Mekkora volt már akkor, hogy sivatagban motorral, meg Skorpiókirály, meg ott mászik a kezén a skorpió, ma meg már tök gagyi, a chatgpt jobbat csinál…” magyarázta a férfivécé előtti sorban, a csípős csepeli éjszakában, rövid ujjú fehér Godsmack-pólójában („Meg fogsz fázni kisfiam!”) egy kiizzadt rajongó cimborájának, az est utolsó daláról származó impresszióit. Hát igen, az évek telnek, az emlékek gyűlnek, van aminek jót tesz az idő, van aminek kevésbé. A Godsmack időtálló produkció: egy zenekar koncertjén mindig látszik, hogy ha csak muszájból csinálják évtizedek után, vagy még mindig élvezik. A Massachusetts-i banda szemmel láthatóan jól érzi magát a szerepében, és ennek a budapesti közönség is örülhetett, miután újra Magyarországra látogattak.
No de ne szaladjunk ennyire előre. Az estét a „Legtöbb énekest elfogyasztó zenekar” – Guinness-rekordra hajtó Drowning Pool kezdte. Rövid, de ütős nu-metal repertoárukba a Sinner, a Feel Like I Do és a Step Up után még egy Billy Idol feldolgozás is belefért. A szimpatikus zúzást a telefonokkal megvilágított Tear Away-jel, majd az MTV-n is sokat látott slágerükkel, a Bodies-szal fejezték be.
Kis átszerelés után kezdett az est második számú sztárja, a szintén zenetévékből ismert P.O.D., a keresztény rock egyik legismertebb formációja. A nyitó Boom után a 2001-es album címadó Satellite idézte az ezredforduló nu-metál szcénáját, hogy utána a szintén klipes Murdered Love hangozzék el 2012-ből. A Randy Blythe közreműködésével felvett Drop után további két aktuális nóta, a tavalyi Veritas album I Got That-je és I Won’t Bow Down-ja érkezett, hogy újra egy 24 éves, (a zenekar talán legnagyobb slágere) a Youth of the Nationnal folytathassuk az időutazást a korba, ahol minden énekes rasztahajjal és kecskeszakállal mehetett csak színpadra. Az 1999-es The Fundamental Elements of Southtown lemezről érkezett a címadó Southtown nóta, amelyben a zenekar minden tagja megkapta a maga kis bemutatkozási lehetőségét, majd egy újabb tavalyi dal, az eredetileg Tatiana Shmaylukkal felvett Afraid to Die után az Alive zárta a jó hangulatú fellépést.
Fél órányi színpadátalakítás, majd a Beastie Boys DJ-jének, Mix Master Mike-nak bemelegítő videóbejátszása után lépett az est fő attrakciója, az idén 30 éves jubileumát ünneplő Godsmack a Barba Negra vörös színpadára. A legutolsó, 2023-as lemezük, a Lighting up the Sky-ról indítottak a Surrenderrel, majd a You and I-ben sztriptízes csajok vonaglásában gyönyörködhetett a szokás szerint leginkább férfiakból álló közönség.
A dobintróval kezdődő, amerikai focis klipjéről híres When Legends Rise után a lóerők szerelmesei is elmorzsolhattak egy könnycseppet: az 1000hp-ban természetesen hotrodok, motorok és hasonlók zúztak a Barba Negrában szokatlan óriáskivetítőn. (A fixen telepített 6-7 és a backstage-ből bejelentkező élő kamerák képét ügyes kezek varázsolták a hatalmas képernyőre, jól kitalált visualek illusztrálták a dalokat.). A 2010-es Oracle lemezről sokak kedvence, a Cryin’ Like a Bitch sem maradt ki a rajongóbarát setlistről.
Sully Erna énekes először a Speak-ben tette le gitárját, és egy szál mikrofonnal támadott, hogy a Straight Out of Line után kicsit elbeszélgessen a közönséggel. A szájgitár intróval kezdődő Awake után megtudtuk, hogy a Keep Awayben használt gitár, Sully első hathúros hangszere volt (dobosként kezdte), majd a kivetítőn megjelent az első lemezük borítójáról ismert vékony szemöldökű lány – a kor szellemének megfelelően, mesterséges intelligenciával bemozgatva. A lassú Voodoo-ban mindenféle okkultság tűnt fel a háttérben, hogy aztán hatalmas dob-fesztiválba torkolljon a koncert. A korábbi Godsmack-dobos, Shannon Larkin kiszállása után, az Evanescence kiváló ütőse, Will Hunt ugrott be az Európa-turnéra, és az egykori dobos Sullyval nagyszerű, számos világslágerrel (Back in Black, Walk This Way, Enter Sandman, Moby Dick, stb.) megspékelt dobpárbajt adtak elő. A dobverőt ragadó énekesnek sem kellett szégyenkeznie, látszik rajta, hogy a mai napig rendszeresen püföli a bőröket. A Whatever vetítésében visszaköszöntek a ’90-es évek, majd jöhetett is a ráadás. Sully-nk a backstage-ből jelentkezett be, hogy felkísérhessük a színpadra és még három további dallal kedveskedjenek a Godsmackre éhes vendégseregnek.
A visszataps alatt betolt zongorán felcsendült az Under Your Scars, a közönség telefonnal világított, a kivetítőn pedig híres elhunyt kedvenceken szomorkodhattunk, feltűnt Chris Cornell, Chester Bennington, Amy Winehouse, Eddie van Halen, és mások. A „Scars Foundation” alapítványra is felhívta a figyelmet, amely a mentális egészség megvédését tűzte ki célul: Sully számos, a zeneiparban elkövetett öngyilkosság miatt érezte úgy, hogy szervezett keretek között hívja fel a figyelmet a lelki problémák komolyan vételére.
A szomorkodós rész után a Bulletproof szupervicces videoklipje oldotta a hangulatot, majd zárásként a Skorpiókirály című filmből ismert, a cikk elején említett, I Stand Alone zárta.
A zenekar 2024-es tagkiválása (a dobos mellett a gitáros Tony Rombola is elhagyta a bandát), nem nyomta rá a bélyegét a hangulatra, kifejezetten energikus, jó kedvű Godsmack zúzott a hűvös márciusi estén. Béna CGI-skorpiók ide vagy oda, senki nem távozott csalódottan, reméljük, legközelebb egy MVM Dome-ot is megtölt a szimpatikus társaság.
Lektorálta: Szénégető Ricsi – Godsmackértő
Írta: Farkas Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Drowning Pool koncertfotók 2025.03.26. Budapest, Barba Negra
