Van, akiért könnyű rajongani – Rilès koncertbeszámoló
(sierra delta, Rilès koncert 2026.05.31. Budapest Park)
Május utolsó estéjén a gyereknapot és a BL döntő másnapját a Budapest Parkban ünnepeltem meg, amikor a tavaly Sziget Fesztivál nagyszínpadán fellépő Rilès első önálló koncertjét adta nálunk. A francia-algériai dalszerző, zeneszerző, lemezproducer és előadóművész neve eddig sem volt ismeretlen számomra, most láttam őt először élőben, így izgatottan vártam, hogy mit tud nyújtani számomra így félig ismeretlenül.
Az hazai sierra delta volt az előzenekar, amely a lassan gyülekező tömeget igyekezett bevonni a maga sajátos világába. A Middlemist Redből már ismert, multiinstrumentalista Deli Soma egyszemélyes stúdióprojektjének első kislemeze, azaz a darkness at full speed kevesebb, mint egy éve jelent meg. Háló Sárával (vokál, sampler), Háló Gergővel (billentyűk, sampler) és Ürögdi Ábellel (dobok, sampler) kiegészülve egy ütős formáció született meg, mely 40 percig szolgáltatta a groove-orientált popdalokat, melyekben a soul és az r’n’b hangzásvilágát is egyaránt fel lehetett fedezni.
Nem sokkal fél kilenc előtt jött el a sokak számára várt pillanat, amikor kihunytak a fények és mindenki tekintete a teljesen üres színpadra szegeződött. Bevallom, így, hogy nem tudtam, mire számíthatok, kicsit meg is ijedtem ettől, hiszen láttam Kid Cudit a Szigeten, aki egyedül sétálgatott a hatalmas színpadon súgógépről súgógépre és határozottan nem az a koncert volt a fesztiválom fénypontja. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott bennem, gyakorlatilag már el is illant, hiszen a főhős megjelenése után nem sokkal táncosok lepték el a színpadot, ezzel együtt pedig engem is beszippantott az egész produkció és a koncert utolsó pillanatáig el sem engedett.
Mindig azok a koncertek állnak hozzám a legközelebb, amelyek túlcsordulnak az energiától, legyen szó egy bólogatós metalcore őrületről, egy táncoltatós pop punk estéről vagy egy ugrálós hiphop buliról. Bár az utóbbiból márt volt részem egyben ugyanezen a héten, a mostani Rilès koncert sokkal közelebb állt hozzám. Rilès Kacimi nem csak felfoghatatlan sebességgel tud rappelni, de sokszor énekel is dalaiban (az angol mellett néha franciául, spanyolul, portugálul vagy éppen japánul). Ettől sokkal szélesebb közönséghez is el tud érni, nem véletlen, hogy én is előzetesen is több nótájába beleszerettem már.
A koncert maga nagyon jól volt felépítve, a táncosok vizuálisan jelenítették meg sokszor a dalszövegeket, melyhez néha szikrák, tűzoszlopok, tűzijátékok vagy hatalmas füstfelhők is párosultak. Egy állandó kamerás szaladgált végig a színpadon, akinek a jelenléte bár néha kifejezetten zavaró volt, amikor a főhős elé állt be, de így is azt mondom, hogy fizetésemelést érdemel. Nem sokkal előttem zajlottak az események, mégis többször a színpadi LED falra pillantottam, mert annyira profi volt a srác munkája, mintha ott helyben forgatott volna egy videóklipet. A látványt egyszerű hátterekkel egészítették még ki, illetve kétszer át is öltözött mindenki.
Néha azért visszább vett a főhős a lendületből, egy-két bejátszásra is sor került, de a BIG TROUBLE című szerzeményét például ő maga játszotta el egy szál akusztikus gitáron. Rilès egyébként maga is egy rendkívül szerethető figura, akiről sugárzik, hogy ugyanannyira imádja a rajongóit, mint azt, amit a színpadon csinál. Nem is véletlen, hogy táncosaival karöltve az I Don’t Wanna Lose You alatt a küzdőtérre vonult és ott bulizott a tömegben. Ettől egy fokkal még inkább felszabadult a közönség, a moshpit is nagyobb lett, amerre csak néztem, mindenhol ugráltak az emberek. Természetesen a legnagyobb sláger, azaz a Pesetas alatt szabadult el igazán a pokol, ahol én sem úsztam már meg egy kis sörben fürdés nélkül, de Így jár az, aki közelebb szeretne állni a színpadhoz. Ezt a dalt kifejezetten el is húzta, már amikor azt hittük, hogy levonul a színpadról, még egy refrén erejéig visszatért, a közönség pedig úgy folytatta a tombolást, mintha meg sem kellett volna szakítania azt. A másfél órás koncertet a THANK GOD zárta le, mely megjelentetése nélkül Rilès egészen valószínű, hogy nem állhatott volna a Budapest Park színpadán sem.
Elejétől a végéig, az egész este fantasztikus volt. Nem sok ilyen szerethető karakterrel lehet találkozni ezen a színvonalon, úgyhogy egy darabig most foggal-körömmel fogok kapaszkodni ennek a koncertnek az emlékébe és az is biztos, hogy amikor Rilès legközelebb felénk jár, én akkor is ott leszek.
A koncerten elhangzott dalok:
- PRESSURE
- SURVIVAL
- I’ll Be Back!
- Beast!
- IN THE JUNGLE
- SHOULD I
- BIG TROUBLE
- 22 ‘TIL INFINITY
- MONEY TREES
- LA SAUUUCE
- MARIJUANA
- STITCHES
- BROTHERS
- DON’T CRY MY LOVE
- JUSTICE & PEACE
- I Don’t Wanna Lose You
- BUSINESS IS BUSINESS
- Pesetas
- DEAD OR ALIVE
- THE DEVIL’S IN THE CITY
- READY TO DIE
- THANK GOD
Írta: Matyi-Szabó Nóri
Credit: Béres Máté
Szervező: Budapest Park