25 év után is fürgén kopogó cipők – Lord Of The Dance az Arénában – beszámoló
(Lord Of The Dance 2023.05.14. Papp László Budapest Sportaréna)
Repül az idő, hiszen a Lord Of The Dance, azaz a világ egyik leghíresebb tánc show-ja már 25 éves. Mintha csak most lett volna, amikor Michael Flatley, a show ötletgazdája, koreográfusa és főszereplője Riverdance-ével berobbant a köztudatba az 1994-es Euróvíziós Dalfsztiválon. Aztán a hirtelen jött sikert egy saját show-val lovagolta meg, ez lett a Lord Of The Dance. Be kell, hogy valljam, a tánc sosem állt az érdeklődésem középpontjában, de olyan őrület alakult ki a forradalmasított ír sztepptánc körül, hogy azt még szinte én is érdeklődéssel figyeltem. Arról nem is beszélve, hogy ha emlékeim nem csalnak, akkor az említett 1994-es év volt az Eurovízió történetében, amikor Magyarország az addigi legjobb eredményét érte el Friderika dala által. Ezt a 4. helyet azóta sem sikerült semmilyen magyar produkciónak felülmúlni.
De térjünk vissza a születésnapos Lord Of The Dance-hez, amelyben sajnos már nem Flatley táncolja a főszerepet. Az utóbbi időben ijesztő híreket lehetett hallani arról, hogy súlyos beteg. Mi innen szurkolunk neki, hogy győztesen vívja meg ezt a harcot is!
A társulat évfordulós előadását több magyar városban is el lehetett csípni. Győr, Veszprém, Debrecen és Szeged mellett természetesen Budapest is helyszínül szolgált egy (azaz mivel délután is volt előadás, ezért kettő) shownak. Nekünk a Papp Lászlóban sikerült megtekintenünk a fürgelábú íreket.
A nézőtér az ilyen előadásoknál megszokott módon csak ülőhelyekkel volt kitöltve, a színpadot pedig elforgatták a hosszanti fal mellé. Köszönet a szervezőknek (vagy a Lord Of The Dance-nek), hogy ezt a megoldást választották, hiszen az Arénában lehetőség lett volna sokkal több nézőt beengedni egyetlen előadásra, de ők inkább azt választották, hogy mi többet, jobban és közelebbről láthassunk, ne legyenek a színpadtól túl messze lévő helyek. Természetesen a színpad mellett két kivetítő is gondoskodott arról, hogy akik messzebb ültek, azok se maradjanak le a táncosok, énekesek és zenészek produkciójáról.
A program két nagy egységből állt össze, a két felvonást egy 15 perces szünet választotta ketté lehetőséget adni egy kis büfés közelharchoz. Miután kialudtak a nézőtéri fények, hallhattunk egy (sajnos) csak angolul elhangzó felhívást, hogy végre egyszer ne a mobil telefonunk keresztül nézzük a színpadot, hanem használjuk a szemünket. Sőt ha lehet, akkor tegyük el a mobilt a zsebünkbe, hogy még kísértésbe se essünk a használatához. Bevallom, hogy ez nekem nagyon szimpatikus kérés volt, remélem, hogy lassan elterjed minden koncert vagy tánc show előtt. Nosztalgiával nézem azokat a 20-30 évvel ezelőtti koncertfelvételeket, ahol az emberek a kezüket tapsolásra használták és nem áll a közönség fele a kezében egy telefonnal.
Ezután pedig, még mielőtt egyetlen táncos is megérkezett volna a színpadra, megnézhettünk egy jól sikerült reklámfilmnek is felfogható montázst a társulat elmúlt 25 évéről, aminek végén kaptunk egy kis bíztatást, hogy akár felállva is lehet tapsolni az előadáson. Sajnos a közönség kicsit visszafogott volt az egész este folyamán és ez talán csak a legutolsó percekben valósult meg, de azért panasz nem érheti a nézőket, hiszen minden tánc vagy zeneszámot nagy tapssal fogadtak.
Én most láttam először élőben a társulat előadását, ezért nincs összehasonlítási alapom a korábbi produkciókkal, de azért egy rövid kis közvélemény kutatás amelyet ismerőseimen végezetem alátámasztotta a megérzésem, hogy azért Flatly nélkül ez a Lord Of The Dance már nem az a Lord Of The Dance. Természetesen távolról sem arról van szó, hogy amit láttunk az ne lett volna igen magas szintű művészi munka, vagy hogy a táncosok ne lennének a szakma mesterei, de hiába választotta az alkotó saját kezűleg ki utódját, karizma tekintetétben Matt Smith sajnos nem ér Flatley nyomába és ez eléggé rányomja a bélyegét az előadásra.
A hangzás, ahogy már fentebb említettem remek volt. A háttérzenék remekül szóltak és a cipők kopogása is nagyon hatásos volt a remek hangosítással. Bár a shownak vannak zenészei is: két gyönyörű hegedűs lány, egy remek hangú énekesnő és a történet középpontjában álló mágikus furulya birtokosa, az erdei manó (Little Spirit), de az ő zenei teljesítményükről nem annyira érdemes beszélni, hiszen szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezek közül minden előre elkészített sávokról lett lejátszva. A táncosok, akik pedig időnként éneklő kórussá kellett, hogy változzanak, az éneklés tettetésében nem voltak annyira ügyesek, mint a parádés táncmozdulatokban: sokszor kilógott a lóláb, hogy még a prozódiával sincsenek teljesen tisztában. Sajnos a másik dolog, ami kicsit túlhaladottnak tűnt az a háttérvetítés volt. Ezek minősége már 15-20 éve is kicsit megmosolyogtatónak tűnt volna, de 2023-ban meglepő volt, hogy egy ilyen neves produkció ilyen képekkel operál.
De ennyit a negatívumokról, mert még véletlenül sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy rossz szájízzel hagytuk el az Arénát. Hiszen a lényeg az volt, hogy csodaszép csinos lányok (néha lengén öltözve) és izmos fiúk (néha poló nélkül) elképesztő fürgeséggel táncolják el a még 25 év elteltével is megható varázslatos mese történetét. Azt a pillanatot amikor a rosszak és a jók harca végül a jók győzelmével zárul és a az erdei manó visszakapja a korábban megrongált mágikus furulyáját mindenki széles mosollyal és tapssal jutalmazta. Ez bizonyítja, hogy ez a produkció még a mai napig megállja a helyét.
A show legjobb pillanata pedig azután következett, amikor már azt hittük, hogy a jó győzelme egyben az előadás végét jelenti. De következett az egész este legmeghatóbb és legerősebb „előadása”. Egy pár perces remekül megkoreografált videóban végre Michael Flatleyt láthattuk táncolni egy trióban (rögtön harmad magában, hiszen a trió mindhárom szereplője ő volt). Ez a videó teljes mértékben kimagaslott az egész produkcióból.
Flatley „előadása” után pedig visszatért a teljes tánckar és újra előadták a műsor legnagyobb sláger számát, így köszönve el a több ezer hálás nézőtől.
Nem mondom, hogy a következő alkalommal mindenképp ott lennék, de nagyon örülök, hogy végre lehetőségem volt látni egy ilyen legendás előadást még akkor is, ha azt is be kell vallani, hogy Flatley csak egy van és bár lehet őt helyettesíteni, de pótolni nem.
Írta: B. T.
Credit: Hetessy- Németh Tünde
Kapcsolódó tartalom:
Lord Of The Dance fotók 2023.05.14. Papp László Budapest Sportaréna