A 5 Seconds of Summerel búcsúztattuk a nyarat – koncertbeszámoló
(5 Seconds of Summer koncert 2023.10.10. Papp László Budapest Sportaréna)
Egy pár hónappal ezelőtt a Manneskin koncertjén már megtapasztalhattam, hogy milyen amikor tinédzserek ezrei úgy sikongatnak kedvenceiket látva, ahogy évtizedekkel korábban az akkori fiatalok tették ezt a The Beatles vagy a Rolling Stones koncertjein. Nekem meg végig az járt a fejemben, hogy mi a búbánatért nem hoztam magammal valami rendesebb füldugót, hiszen a tini lányok által csoportosan kiadott hang frekvenciája nagyon beleesik a fülbántó tartományba. A füldugót sajnos újra elfelejtettem, de azért egy jó koncertet sikerült elcsípni a 5 Seconds of Summer második budapesti fellépésekor.
Az ausztrál pop-rock csapat (5SOS, ha valaki rövidíteni szeretné a nevüket) 2011 óta létezik, de igazából akkor lettek népszerűek, amikor a One Direction (szintén tini fiú banda, ha valakinek hirtelen nem ugrana be, hogy miről van szó) meghívta őket előzenekarnak a Take Me Home Tour elnevezésű koncert turnéra. Amúgy a srácok (Luke Hemmings, Michael Clifford, Calum Hood, Ashton Irwin) az elmúlt években már kiadtak 5 albumot, melyek közül mindegyik vezetett valamilyen slágerlistát. Tartanak is egy rekordot, ők az egyetlen ausztrál együttes, akiknek három albuma is vezette Billboard listát. Ez még akkor is nagy dolog, ha tudjuk, hogy az albumok jelentősége mára drasztikusan visszaesett.
A srácok tavaly már jártak nálunk a Budapest Parkban, de rövid egy éven belül már meg is duplázták a magyarországi fellépéseik számát. Hiába telt el kevés idő a két koncert között a nézőszám teljes mértékben vállalható volt. A Budapest Sportaréna küzdőtere nagyon szépen megtelt 90%-ban 15 és 25 év közötti fiatal lányokkal. A koncert előtt még szinte semmilyen ismeretem nem volt a zenekarról, belehallgattam egy-két népszerűbbnek tűnő dalukba, de ha azt mondom, hogy a zene nem fogott meg, akkor még nagyon finoman fogalmazok. De a rövid várakozás után elkezdődő koncert egészen kellemes meglepetést okozott. Először is az utóbbi időkkel ellentétben végre újra egy zenekar, aki hozott magával egy-két hatalmas kivetítőt. Így nem kellett attól tartani, hogy hátulról majd semmit nem látunk a koncertből. (Az állóhely hátsó büféjénél meg is álltam, mert nem volt kedvem az őrült sikongatások között eltölteni két órát :). Tehát egy piros pontot már rögtön kapott a csapat tőlem.
A másik jó pont pedig azért jár mert élőben a srácok sokkal inkább egy rock zenekar benyomását keltik, mint a studió felvételeken. Mindannyian kifejezetten ügyesen bánnak a hangszereikkel, igaz ugyan, hogy van némi háttér bejátszás szinte minden dalban, de ez elsősorban a dalokban hallható szintetizátor szólamok miatt van, a többi dolgot nagyon szépen élőben hozza a zenekar. A dobosuk, Ashton Irwin külön említést érdemel. Borzasztóan látványosan, feszesen, jó kedvvel és jó témákat ütve dobol. Egész más szintre emeli az egész produkciót, mint ahogy azt előzetesen gondoltam az albumok alapján.
A dalokat egyébként nagyon gyors egymásutánban játszották, sokszor két szám között nem is tartottak szünetet, átmenet nélkül következtek egymás után a normál pop – rock alkotásokhoz képest sokkal rövidebb tételek. Ilyet még nem láttam rock koncerten, de be kell vallani, hogy nem életképtelen megoldás. Kicsit talán összefolyik így a műsor azok számára, akik nem ismerik elég alaposan a banda életművet, de legalább nincs üresjárat. Bár azért néha frappáns, néha meg kicsit hosszúra nyúló konferálásból itt is jutott bőven, hogy legyen valami ami megszakítja a dalok egymásutániságát. Minden zenekartag kapott hosszabb rövidebb időt, hogy valamit mondjon a minden szavukat boldogan ízlelgető közönségnek.
Volt még egy remek kísérlet arra, hogy interaktívvá tegyék a koncertélményt a számunkra. A buli egyik pontján bedobtak egy óriási dobókockát a közönség közé és amíg ez gurult, addig egy internetes szavazáson el lehetett dönteni, hogy egy pár felkínált dalból melyik legyen a következő, amit a srácok eljátszanak.
A dalok közül túl sokat nem tudnék kiemelni. Egy jelentős részük olyan volt, mintha a Coldpaly vagy a One Republic valamelyik albumának lemaradt dalai közül kerültek volna ki, másik részük pedig olyan, mintha egy Green Day vagy a Sum 41 dal cukormentes, finomított változatát kaptuk volna. Talán csak a She’s Kinda Hot és a ráadásban elhangzó Youngblood fogott meg annyira, hogy utólag ki is keressem ezeket Spotify-on. Az előbbiben nagyon kellemes Offspring beütés van, ráadásul élőben nagyon húzósan és zúzósan sikerült előadni. Ahogy érzékeltem a sikongatásokból a rajongóknak is ez az egyik kedvence. A Youngbloodnak pedig a refrénje sikerült igazán lábmegmozgatóra.
Az, hogy a szerintem nem túl erős dalok mellett mégis nagyon élvezhető és szerethető volt a koncert az annak volt köszönhető, hogy 5SOS tud és akar is zenélni, sokkal nagyobb energiával adják elő a dalokat, mint ahogy az albumokon szerepelnek. Élvezik és tudják is kezelni a rajongó (lányok) feléjük irányuló reakcióit.
Írta: B. T.
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Livesound
Kacsolódó tartalom:
5 Seconds of Summer koncertfotók 2023.10.10. Papp László Budapest Sportaréna