A gitáros vitte el a showt – Minden gót zenét szerető örömére októberben a The Sisters of Mercy koncertezett a Dürerben.
(The Sisters of Mercy koncert 2023.10.11. Budapest, Dürer Kert)
A zenekar 1980-ban alakult Andrew Eldritch, Gary Marx, Craig Adams és Ben Gunn felállással, egy ideig csak kislemezeket adtak ki. Kezdetben nem volt hátszelük, saját pénzből saját lemezkiadót alapítottak, akkoriban még nem az internet korát éltük, kazettáról kazettára másolgatták a zenéjüket az emberek. Így időbe telt, míg a jó számaikkal és koncertjeikkel kultikus státuszt értek el és a hírnevük elterjedt az underground színterén. ’84-ben Ben Gunn gitáros helyére belépett a zenekarba Wayne Hussey, aki újabb kreatív löketet adott nekik, és egy lemezszerződést is kaptak, 10 számot vettek fel a legendás „First And Last And Always” albumhoz. ’85-ben az énekessel való konfliktus miatt kilépett az összes tag, akik saját zenekarokat alapítottak Wayne és Craig a The Mission-t, Gary pedig a Ghost Dance-t.
The Sisters of Mercy, ’87-ben kiadott egy újabb albumot (The Floodland), melyet az énekes együtt szerkesztett egy híres amerikai producerrel New York-ban. Beszállt ugyan a zenekarba a remekül basszusgitározó Patricia Morrison (ex Gun Club), de ő az albumon nem hallható. Az album nagy siker lett, főleg, mert megőrizte a gót hangzásvilágot és bombasztikusan szólt. A harmadik album (Vision Thing) 1990-ben jelent meg viszont már abszolút elhagyva a gót stílust. Azóta a tagok folyamatosan változnak, és bár a kilencvenes években még válogatáslemezek formájában jelentek meg albumok, lényegében a régi hírnévből élnek a mai napig. Ki lehet jelenteni, hogy ez az a zenekar, amely a gót mozgalmat az egyik legjelentősebben befolyásolta, a mostani gót zenekarok nem kis része a mai napig az ő hangzásvilágukra támaszkodik.
Bár a jegyek már az esemény előtt egy hónappal elfogytak, a lelkes rajongók pedig egy afterpartit is megszerveztek, kicsit bizonytalannak ígérkezett a fellépés, mert az énekes beteg volt, előző wiesbadeni (németországi) koncertjét le is mondta. Ráadásul a zenekar az egyik gitárosától is megvált a turné kezdetekor a londoni koncert ráadása alatt. Aztán mégis felcsillant némi remény, hiszen a banda (már csak egyetlen) gitárosa már előző nap tiszteletét tette a helyszínen és pár szám erejéig a japán Esprit zenekar koncertjére is beszállt.
Az előzenekar szerepét ezúttal a The Virginmarys töltötte be, akik egy klasszikus angol punk-rock duó(gitár és dob), a választás érdekesnek bizonyult, hiszen akár kedves gesztus is lehetett volna, ha a gót rock / post punk palettáról választanak esetleg egy feltörekvő bandát, de most egy teljesen eltérő stílusú zenekart hívtak meg bemelegíteni. Akikkel egyébként minden rendben volt, a két srác igazán odatette magát, de a közönségből láthatóan nem mindenki volt befogadó az ennyire más hangzásvilágú zenével szemben.
Én pedig hamar beláttam, hogy a szünetben hiba volt kimenni, mivel a Dürer nagyterme a főkoncert kezdésre teljesen megtelt, így alig bírtam olyan helyre verekedni magam, ahol azért nem csak hallok, hanem látok is valamit, de végül mégis sikerült előre keverednem. Bár a félhomálytól így sem láttam sokkal többet, a fények hiába gyúltak ki, Andrew Eldritch végig sötét démonként volt jelen, mondhatnánk sejtelmesnek, de az ember mégis más okot sejtett emögött. Az ősfanatikusok szerint hangja régen sem szólt jobban, viszont mozdulatain ezúttal látszott, hogy azért már benne van a korban.
A gitárnál Ben Christo, aki tényleg elvitte a showt, igazi egyéniség, ahogyan megnyilvánult a színpadon, egyszerűen alig bírtam levenni a szemem róla, annyira egyedi, magával ragadó volt a szereplése.
A másfél órás koncert alatt előkerültek az olyan klasszikusok is, mint a Temle of Love vagy a Wheen Do You Don’t See Me, viszont Andrew Eldritch énekesről sok mindent nem tapasztaltunk a hangján kívül, egyébként már évtizedek óta jellemző rá, hogy nem találkozik, kommunikál személyesen rajongóival, de hát ő igazi magának való figura. Viszont a többiek az utolsó szám után mind kijöttek, köszöntötték a közönséget, sőt, még a nevemet is megjegyezték, búcsúzáskor kaptam egy jó nagy ölelést, pontosabban kettőt és így lett teljes az este.
Írta: Matolcsi Zita
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
The Sisters of Mercy koncertfotók 2023.10.11. Budapest, Dürer Kert