Scorpions koncerten jártunk a Papp László Budapest Sportarénában – koncertbeszámoló
(Scorpions koncert 2019.11.18. Papp László Budapest Sportaréna)
A Scorpions gyakori vendég hazánkban, utoljára 2016-ban jártak itt. Még leírni is félelmetes, hogy az akkori turné arról szólt, hogy megünneplik a zenekar létrejöttének 50. évfordulóját. Azóta pedig eltelt három év…
Fotó: Török Hajni
Kicsivel 8 óra után Klaus Meine vezetésével a színpadra robbant az öt zenész az utolsó albumuk nyitó dalával (Going out with the bang). A hangerő az első ütemeknél annyira durva volt, hogy a hangmérnök nem győzte halkítani a zenekart. De ez sem segített a dolgon, a koncert hátralévő idejében is irgalmatlan erővel szólt a cájg. Igaz, hogy a rock zenének kell a hangerő, de azt hiszem, hogy ez már túlzás volt. De nem csak a hangerő, a hangzás sem volt a legideálisabb: egyrészt Meine már túl van a 70-en, ezért bár minden elismerés jár neki, hogy az estéi közül párat azzal tölt, hogy több ezer ember számára fontos dalokat énekeljen, de sajnos a hangját már nem éreztem annyira jónak, mint régen. Az egész hangkép kásás és torz volt, ez sajnos egész a koncert végéig nem is nagyon lett jobb, pedig próbáltunk különböző helyekről belehallgatni, hogy hátha szemből vagy oldalról jobban szól.
Fotó: Török Hajni
De egy igazán jó koncert zenekar – márpedig a Scorpions mindenképp ide sorolható – minden negatívumot azonnal el tud felejtetni a nézőkkel. Az egész banda borzasztóan lelkesen és örömmel tolta a rockot, és megtettek mindent, hogy a kedvünkben járjanak. Már a második dal (Make it Real) alatt egy hatalmas magyar zászló töltötte be a kivetítőt és Meine pedig többször magyarul köszönte meg a tapsokat, a gitáros Rudolf Schenker pedig annyira energikusan mozgott a színpadon, hogy egyszerűen képtelenség volt elhinni róla, hogy már 71 éves.
Fotó: Török Hajni
A koncert közepén jött a két híres lírai dal, amire mindenki várt. Először a Send Me An Angel, amely alatt az egész zenekar előre jött a kifutóra. Aztán pedig a rendszerváltás legikonikusabb dala, a Wind of Change. Ebben a két dalban Meine is sokkal jobban énekelt, mint a koncert többi részében. Szerintem alig volt olyan ember, aki ez alatt a dal alatt ne tartotta volna a telefonját a levegőbe.
Fotó: Török Hajni
A lírai dalok után újra teljes sebességre kapcsolt a banda. Jött a Tease Me Please Me, majd a Motörheadból átigazolt Mikkey Dee őrületes dobszólója, amit szélesen vigyorogva adott elő miközben őt és az egész dobfelszerelést 10-15 méter magasra emelték.
A koncert első része a Blackouttal és a Big City Nights-al ért véget, a ráadásban pedig még meghallgathattuk a Still Loving You-t és a Rock You Like a Hurricana-t.
A koncert épp, hogy másfél óra volt csak (a ráadás előtti szünetet is beleszámítva), Meine már nem énekel úgy, mint régen, a hangzás bőven hagyott maga után kívánnivalót, de mindezek ellenére az a kb. 12 000 ember, akik szinte teljesen megtöltötték az Arénát nagyon boldogan mentek haza, hiszen a rock történelem egyik legfontosabb zenekara még mindig működik és még mindig képes felrázni mindenkit.
Fotó: Török Hajni
Setlist:
- Going Out With a Bang
- Make it Real
- The Zoo
- Coast to Coast
- Top of the Bill / Steamrock Fever / Speedy’s Coming / Catch Your Train
- We Built This House
- Delicate Dance
- Send Me an Angel
- Wind of Change
- Tease Me Please Me
- Mikkey szólója a magasban
- Blackout
- Big City Nights
Ráadás:
- Still Loving You
- Rock You Like a Hurricane
B.T.
https://www.the-scorpions.com/
https://www.facebook.com/Scorpions/