Feuer Frei! Rammstein – 2023. 07.11-12. – koncertbeszámoló
(Rammstein Europe Stadium Tour 2023 – 2023. 07.11-12. Budapest, Puskás Stadion)
Ha egy földönkívüli pont július 11-én vagy 12-én szállna le a Földre, és pont Budapesten, a Puskás Ferenc Stadion kertjében, meglehetősen furcsa véleménnyel távozna a bolygóról. Nem értené, hogy miért tömörül össze úgy 2-szer 50 ezer ember 35 fokban egy ekkora betonteknőbe, miért élvezik, hogy elviselhetetlen hangerővel és lángokkal bombázzák őket, kik azok nagy melegben vastag ruhába öltözött furcsán viselkedő emberek az emelvényen, miért próbálják azt felgyújtani, és az előttük tomboló tömeg ennek miért örül az életveszély ellenére.
Szerencsére a harmadik típusú találkozás mindkét napon elmaradt, így csak a jelenlévő tízezrek tértek haza harmadfokú égési sérülések nélkül, némi halláskárosodással, de egy újabb maradandó Rammstein-élménnyel. Mert látványban és show-elemekben az elmúlt 25 évben nem nagyon talált kihívóra a germán társaság. A német precizitással megkoreografált műsor minden sztereotípiát kielégített: a karcos hangvétel, a militarista hangszerelés, a kompromisszummentes fegyelem és a piromán attrakciók egyedi megszólalást és fanatikus rajongók (és Eurók) millióit hozták a (kelet)német bandának.
„Ez az este egészen elképesztő volt. Elég rutinos koncertjáró vagyok, de ez mindent überelt.”
Az anti-Rammstein fanok általában a német nyelven megszólaló szövegek miatt fújjognak a zenekarra, ami a sokak által nem túl szépnek tartott hangzás miatt már-már elfogadható érvelés is lehetne. Ugyanakkor, ha valaki veszi a fáradtságot és egyrészt elolvassa a költészetbe hajló szövegek fordítását (ezzel megértve, hogy semmi neonáci tartalommal nem lehet bennük találkozni, sőt), és magát a német nyelvet, mint egy plusz hangszert fogja fel a teljes hangzás egészének részeként, akár úgy is megkedvelheti a zenekart, hogy közben egy árva kukkot nem beszél Goethe és Schiller nyelvén. A látványvilág pedig a legelvetemültebb Rammstein-gyűlölködőket is áll-leesésre sarkallja.
„20 éve hallgatom őket. Tegnap végre élőben is sikerült. Lehet szeretni, nem szeretni, de ilyen showt/színházat nem csinál senki más!„
Nem lehet megkerülni a zenekar körül kialakult botrányt sem természetesen. Ha csak valaki nem egy spejzban ülve, internet-hozzáférés nélkül töltötte az elmúlt két hónapot, értesülnie kellett a Till Lindemannt érő vádakról, amelyben egy rajongójuk erőszakoskodással és bedrogozással vádolta meg a mélyhangú énekest és annak kiszolgáló személyzetét. Mivel nem voltunk ott azon az eseményen, nem kívánunk ítélkezni az ügyben, és így nem is lenne helyes. Mindenesetre az elmondható, hogy a zenekar levonta a megfelelő következtetéseket az esetből, az is elképzelhető, hogy kicsit Lindemann fejére koppintottak, hogy észnél legyen, a meetoo világában nem éri meg a zenekar sikereit ilyen botrányokkal kockáztatni, akár jogos a vád, akár nem, így a műsorból elhagyták a pornóvideoklipjéről elhíresült Pussy-t és a klasszikus péniszágyút is. (Ez utóbbival fél teherautónyi cucc kipakolásától megkímélve a szorgos hangya építőbrigádokat, akik 60 órányi kemény munkával rakják össze a kisvárosnyi méretű szettet alkalmanként)
„Vannak dolgok amiket sosem szabad elmulasztani és örökre bánhatjuk, ha elszalasztjuk. Fel tudnék néhány ilyet sorolni, de az biztos, hogy ez a koncert is pont ilyen volt!”
A koncertturné a zenekar új lemezének, a Zeitnek apropóján indult, a dallistában ugyanakkor összesen 4 dal hangzott el róla, a névadó Zeit, a régi Rammstein dalokat megidézni próbáló, dinamikus Giftig, a félelmetes Angst és búcsúzásképp az Adieu. Az előadás George Friedrich Händel „A királyi tűzijátékhoz írt zene” dallamai után a várkapukat beszakító Rammlieddel indult, amelynek bevezetéseként Lindemann a színpad feletti toronyból ereszkedett hívei közé, világító fogsorral. A poroszos Links 2-3-4 után a szadomazó bárok himnusza, a Bestrafe mich következett, majd az új Giftig és a nagyon régi Sehnsuchtnak örülhettek a közben már többször majdnem megpörkölt rajongók. Ha egy piromániás zenekar listáján a Mein Herz brennt (Lángol a szívem) jön soron, sejthető, hogy újabb intenzív lángszórózások várnak ránk: nem kellett csalódnunk, a koncert egyik csúcspontja következett. A Mutter lemez himnusza során gyönyörű piros fényekben úszott az erődítmény, majd komolyabb szerepet kapott a színpad alá vezető rámpa: Till barátunk egykori úszóversenyzőhöz méltó izmait kihasználva, egy jó 2,5 méter magas fém babakocsit tolt a színpadra, a kivetítőkön pedig a fejére szerelt kamera képét és a kocsiban utazó zombibaba arcát láthattuk felváltva. Nem Rammstein koncerten lennénk, ha nem gyulladt volna fel a babakocsi, zombibabástul-mindenestül.
Újabb aktuális szám ideje jött el: a Zeit az új lemezről hangzott fel, majd a Richard Z. Kruspe szólógitáros által remixelt Deutschland hozott némi balatonszándos hangulatot Zuglóba. A színpad elején 4 világító overálos táncossal, akik akár a zenekar tagjai is lehettek, a távolból ez nem derült ki. A kis stílusbeli kitérőt immár az eredeti Deutschland térítette vissza a stadionrock világába, majd ugyanerről az albumról a Radio pörgette fel még jobban a hangulatot.
A németországi kannibál-bűntényről írt Mein Teil előadására jutott a kezdetek óta visszatérő show-elem, az énekes Lindemann és a nyurga billentyűs, Flake színpadi „párharca”. Az elmúlt években az aranyöltönyös zongorista flambírozása hivatott borzolni a kedélyeket: a hatalmas üstben helyetfoglaló Flake-nek a horror-hentesnek öltözött Lindemann válogatott lángszórókkal pörköl alá, míg a sikertelenséget megunva, egy ágyú méretű tűzvetővel próbálja végül ropogósra sütni tűzoltószkafanderbe öltözött kollégáját, (a közönség nagy örömére.) Természetesen a megsülés a lángözön és a robbanások ellenére ezúttal is elmaradt, Flake kimászott, a show mehetett tovább. A közönség a német nyelvtudás nélkül is kiválóan kiabálható Du hast alatt hallatta a leghangosabban a hangját az addigi este során, majd az újabb tűzkárokat okozó és látványban talán a műsor csúcspontját jelentő Sonne zárta a koncert hivatalos részét.
„Ez a döbbenet kategória még mindig...„
A ráadásban az előzenekarként megismert Abélard zongorista duó kísérte a stadion közepén felállított kis színpadon a zenekart, ahová az amerikai baseballstadionokban népszerű, közönséget mutogató kiss-camos rész alatt vonult ki a zenekar biztonsági őrök folyosóján és a közönségen keresztül, hogy első nagy slágerüket, az Engelt előadják, a stadion mobiltelefonok fényeibe borult, megindító látvánnyal, majd szokás szerint visszacsónakáztak a nagyszínpadra, ahol a közben gyalogosan visszatért Lindemann várta őket, kisegítve a gumicsónakokból társait. A mókás klipjéről ismert Ausländer csendült fel, majd a klasszikus Du Riechst so guttal és a Reis Reise lemez Ohne Dich-jével fejezték be az első ráadást.
„Elképesztő volt, életem koncertje. Voltam már pár bulin, de mindenki más tegye le a lantot, az összes többi kamaradarab.„
A közönség által kikönyörgött, ugyanakkor a műsor szerves részét képező harmadik ráadás, a legklasszikusabb Rammstein dallal, az eredeti repülőnap-bemutatón történt tömegkatasztrófa apropóján íródott Rammsteinnal kezdődött, benne Lindemann lángszórós kabátjával, (itt már a két gitáros Richard Kruspe és Paul Landers is tüzet lőtt a gitárnyakáról), majd az egyik legnagyobb kedvenc, és a filmszerű klipje miatt is emlékezetes, Ich will-el záródott a zúzások sora, az este talán legnagyobb őrjöngését okozva, ekkor már a lelátókon is többen álltak, mint ültek. A legutolsó számként az új Adieu hangzott el, szem nem maradt szárazon. A zenekar a műsor elején látott lifttel távozott az égbe, majd természetesen felrobbant. A közönség halláskárosodásokkal és feledhetetlen élményekkel távozott. Aki nem hiszi, járjon utána.
Összefoglalva elmondható, hogy a Rammstein nagy valószínűséggel jelenleg (és évek óta) a világ legjobb koncertzenekara. A stílusukat, a zenéjüket, a német nyelven való megszólalásukat lehet szeretni vagy nem szeretni, de az elvitathatatlan, hogy majd’ 30 éves karrierjük során a tökélyre fejlesztették a látvány- és hangorgiát és egy ilyen óriáskoncert – ami tényleg stadionokra készült – még azoknak is maradandó élmény, aki amúgy életében először hallott róluk. A közönség nagy része feltételezhetően újra ellátogatna koncertjükre, ha erre járnának, és ez alapvetően mindent elmond az estéről.
„Életem eddigi legjobb koncertje volt!„
Az idézőjeles mondatokat ismerősök Facebook kiírásaiból szemezgettük.
A mindkét este elhangzott dalok:
- Rammlied
- Links 2-3-4
- Bestrafe mich
- Giftig
- Sehnsucht
- Mein Herz brennt
- Puppe
- Angst
- Zeit
- Deutschland (Richard Krusper remix)
- Deutschland
- Radio
- Mein Teil
- Du hast
- Sonne
- ráadás:
- Engel (az Abélard kíséretével)
- Ausländer
- Du riechst so gut
- Ohne dich
- ráadás:
- Rammstein
- Ich will
- Adieu
Írta: Farkas Péter
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Rammstein koncertfotók 2023.07.12. Budapest, Puskás Stadion