Bullet for my Valentine koncertje volt a tökéletes Valentin napi ajándék
(Bullet for my Valentine, Jinjer, Atreyu koncertek 2023.02.10. Barba Negra Red Stage koncertbeszámoló)
Véget értek azok az idők, amikor az év eleje a holt szezont jelentette a koncertek szempontjából. Az új Barba Negrában (azaz a Barba Negra Red Stageben) szinte minden hétre jut egy igazán nagy név mostanában. Azaz most rögtön kettő, hiszen az ukrán Jinjer lassan már főzenekarként is megérdemel egy napot, a Bullet for my Valentine esetében pedig azon gondolkozhatnak a szervezők, hogy nem lesz-e kicsi a helyszín a rengeteg rajongó számára. Ez történt most is: természetesen teltház várta a welszieket. De nemcsak őket, hiszen már az Atreyu-ra is szépen gyülekeztek a népek. Az amerikai metal core bandáról semmit nem tudtam korábban, ezért teljesen meglepetésszerű volt, hogy mennyire iszonyatosan jók. Amikor kijöttek a színpadra még nem tudtam, hogy mire számítsak. Brandon Saller sem termetre, sem fazonra nem az a tipikus rock énekes, de a többiek külleme alapján is lehetett volna ebből a dologból még akármi is.
De aztán amikor belekezdtek a koncertbe ott már nem maradt kérdés. Borzasztóan energikus riffelés, óriási zúzás, Brandon Saller remek ének hangja, Marc McKnight basszeres földöntúli hörgései, valamint igényesen felépített vokálok és kiemelkedően jó frontemberi teljesítmény jellemezte ezt a koncertet. És leginkább remek dalok. A műsoridő nagyon-nagyon rövid volt, de az a fél óra nagyon intenzívre sikerült. Sajnos nem találtam setlist-et a blokkjukról. Ha valakinek lenne, akkor hálás lennék, ha megosztaná.
A dalok közül kiemelkedtek a Drowning és a Becoming the Bull című darabok. Az előbbi még csak pár hetes az énekes elmondása szerint. A koncert óta több albumukat (van nekik vagy 8) is meghallgattam és azt kell, hogy mondjam, hogy élőben sokkal erősebbek, mint albumokon. A színpadi energia lehengerlő, Brandon Saller végig kezében tartja a közönséget, ha kell egy teljes dal idejére lejön a színpadról és a közönség között sétálva énekel. A hangzásuk pedig élőben sokkal nyersebb és agresszívabb, mint a stúdió verziókban. Apropó hangzás. Tegyük össze a két kezünket a Barba Negráért, mert jelenleg ez a legjobban szóló nagy koncert helyszín Budapesten. A hangzás az Atreyu esetében is 10 pontos volt. Hangos, de mégsem fülsértő, nem kongott, nem bongott, de szakított, ahogy kell. Brandon egyébként a zenekar dobosa volt korábban, de Alex Varkatzas távozása után ő lett az új frontember.
A többiek is mind remek zenészek és láthatóan akkor érzik jól magukat, ha a szétszedhetik a színpadot. Ahogy írtam nagyon rövid blokk volt az övék, de több kiemelkedő pillanatot tartalmazott. A Battle Drums ipari zúzása például egész elementáris erejűre sikeredett, de egy pillanatra megidéztek Whitney Houston egyik dalát is, az I wanna dance with somebodyt, széles mosolyt csalva mindenki arcára. Ez a zenekar gyakorlatilag a színpadra született. Jöjjenek csak újra és kapjanak ennél több műsoridőt, nem hiszem, hogy bárkinek is csalódást okoznának.
A Jinjert és a fantasztikus hangú és borzasztóan csinos Tatianát két éve láttam utoljára. A Covid után épp akkor indult újra a koncertek sorozata. Remek emlékként maradt meg az a koncert, hiszen hosszú hónapok megvonása utána végre újra élő zenét hallhattunk. Akkor még úgy nézett ki, hogy a dolgok lassan elindulnak a megfelelő kerékvágásban. Ki gondolta volna, hogy a világjárvány után majd egy európai háború is a nyakukba szakad. Tatiana erről mondott is egy mondatot, hogy reméli, hogy hamarosan béke lesz. De térjünk vissza a zenéhez.
Mire a Jijner a színpadra került már mozdulni alig lehetett a Barbában. Amúgy minden nagyon szép és jó az új helyen, de egy dolog hihetetlenül bénának tűnik. A mosdókat a sátor területén kívül a szabadban találjuk, a kabátokat meg a ruhatárban ezért szinte mindenki vacogva állta ki a sort mosdóba bejutáshoz. Rossz volt ránézni a sok rövid pólós fiatal lányra. Szinte borítékolni lehetett a megfázást. Erre jó lenne valami ésszerű megoldást találni a szervezőknek.
A Jinjer viszont talán még annál is jobb volt, mint az utolsó alkalommal. Tatiana ezúttal egy hihetetlen szexi zöld neonfényű csíkokkal díszített ruhában lépett színpadra, ami igen erősen kihangsúlyozta remek alakját. Az öltözködése alapján ő a kemény rock Dua Lipája. 🙂 A hangja pedig kicsit sem lett gyengébb, mint a legutóbbi alkalommal. Elképesztő, hogy mennyire könnyen váltogatja a tiszta és a hörgős éneklést és az is, hogy ennyi mozgással is hibátlanul énekli végig az embert próbáló énektémákat.
A zenekar technikai tudása elképesztő, nagyon bonyolult, néha jazz elemeket is tartalmazó témákat játszanak játszi könnyedséggel. Az új albumról, a Wallflower-ről most 5 dalt is játszottak, ez tette ki a koncert gerincét. Látszik, hogy szívesen jönnek hozzánk, lehetséges, hogy itt lenne az ideje, hogy főzenekarként is megmutassák magukat. A hangzás az ukránok esetében nem volt annyira kiemelkedően jó, mint az Atreyunál, de azért így is bőven átlagon felüli volt. De ez betudható annak is, hogy a dalok is sűrűbbek, talán nehezebb úgy hangosítani, hogy minden tisztán és érthetően szóljon. Ők már egy kicsit többet játszottak, mint fél óra, de borzasztóan gyorsan eltelelt ez az idő is.
A Bullet for My Valentine azért speciális mert az én drága szerkesztő-főnökasszonyom egyik legkedvesebb bandájáról van szó. Én még sosem láttam őket élőben, de ő annyit áradozott nekem, hogy meg kell őket néznem, hogy egész izgatottan vártam a koncertet. És milyen jól tette, hogy rábeszélt erre a koncertre.
Bár a Bullet zenéje nem pont az én ízlésem, de a színpadi teljesítmény és ahogy élőben ezeket a dalokat megszólaltatták azelőtt le a kalappal. Az este eddig sem a tesze-tosza, földet bámuló zenekarokról szólt, de Matthew Tuck-ék egyszerűen akkor erővel játszák ezeket a dalokat, hogy szétszakad a színpad tőlük. A Bullet szerencsére nem szokta elkerülni hazánkat. Az elmúlt 10 év alatt ez már az ötödik koncertjük nálunk. Ez egyrészt nagyszerű, de megvan az a veszélye, hogy az egyes koncertek setlistjei túlzottan hasonlítani fognak az előzőre.
2022-ben adták ki a legfrissebb anyagukat, a szimplán Bullet for My Valentine-ra keresztelt 7. albumukat. Erről 4 dalt is játszottak. Rögtön a nyitó nóta a Knives volt az új albumról, aztán jött két dal a Gravity-ről: Az Over It és a Piece of Me, majd a 4 Words a The Poisonról. A koncert első fél órája valami elképesztő energiával pörgött. A dalok csak jöttek egymás után, se konferálással, se lassú számokkal nem törték meg a lendületet, a közönség pedig teljes odaadással vetette bele magát a bulizásba és az éneklésbe. A banda amúgy remek formában volt, a technikai tudásuk nem kopott egy cseppet sem és láthatóan nagyon élvezték a lelkes fogadtatást. Amúgy ha már a Jijjernél megemlítettem Tatiana extravagáns ruháját, itt is meg kell említeni, hogy a Bullet tagjai előkelő helyen állnak a legvagányabban öltözött rockerek képzeletbeli listáján. Nem csoda, hogy nem kevés női rajongójuk van. Az irgalmatlan tempót az All These Things I Hate lassú intrója törte meg, de csak azért, hogy utána újra teljes erőre kapcsoljanak.
A hangzás itt újra tökéletessé vált. Sokáig kellene kutatni az emlékeim között, hogy mikor hallottam ennyire jó hangzást utoljára. A koncert alap szakaszát a Death by A Thousand Cuts-szal zárták. A ráadásra pedig a három nagy sláger maradt: Yor Betrayel, Tears Don’t fall és Waking the Damon. A Tears Don’t Fall volt talán a közönség legnagyobb kedvence, az akusztikus intró különösen hangulatosra sikerült. Másfél óra után sajnos a műsor végére értek. Zárásként még a szokásos pengető és dobverő dobálás mellett még egy közönségtől kapott magyar zászlót is a magasba emeltek.
Ez egy remek este volt. 3 nagyon-nagyon jó zenekar pazar műsorát élvezhettük.
Írta: B.T.
Credit: Hetessy- Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Bullet For My Valentine koncertképek 2023.02.10. Budapest, Barba Negra Red Stage
Jinjer koncertképek 2023.02.10. Budapest, Barba Negra Red Stage
Atreyu koncertképek 2023.02.10. Budapest, Barba Negra Red Stage
