Éneklésre született, és megállíthatatlan! – Tom Jones koncertjén jártunk – koncertbeszámoló
(Tom Jones Ages & Stages Turné 2023.07.01. Budapest, MVM Dome)
Nehéz lenne kiválasztani a sok-sok pozitív jelző közül a legmegfelelőbbeket Tom Jones július első szombatján megtartott koncertje kapcsán. Én most láthattam őt először élőben fellépni, így nincs összehasonlítási alapom, nem tudom a korábbi magyarországi előadásaihoz mérni a mostanra 83 éves walesi legenda és zenekara performanszát. Amit most hallottam, láthattam, és összességében megtapasztalhattam ezen a koncerten, azt a legnagyobb bizonyossággal állíthatom, hogy sosem fogom elfelejteni, és csak szuperlatívuszokban fogok róla beszélni mindenkinek. Nem igazán lehet másként, az állam leesett, és valahol ott hagytam az MVM Dome széksorai közt a koncert elejétől kezdve.
Tom Jones mostanra a karrierjének 60. évfordulóját ünnepli világkörüli turnéjával, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy le akarna állni a koncertezéssel, énekléssel, lemezfelvételekkel. Megszámlálhatatlanul sok dal van a tarsolyában, amelyekből kedvére válogathat össze egy turnéra, és csillapíthatatlan a vágya, hogy minél több jól ismert, vagy már-már feledésbe merült szerzeményt énekeljen fel, hogy ezzel is elősegítse a fennmaradásukat. Igyekszik a legnagyobb tisztelettel és alázattal állni a pályatársak műveihez. 2021-ben kiadott Surrounded By Time című albumán is kiválóan vegyítették producerével a lassabb – gyorsabb dalokat, és a különböző stílusokat, amivel a pozitív kritikák alapján a szakma elismerését is sikerült kivívni.
Eredetileg a lemez címét viselő 2022-es turné keretein belül érkezett volna hozzánk Sir Tom és zenekara, azonban egy éve a koncert előtti órákban lemondásra került a buli. Szerencsére nem kellett nagyon aggódni, az énekes torokbántalmai ugyan a lelkes magyar rajongóknak okozhatott kellemetlenséget, Tom azonban a turné következő állomásától már újra a színpadon állhatott – és ez a legfontosabb! Ugyan a lemondás után úgy tűnt, hogy csak egy hónapot kell várni a koncertre, végül 2022-ben már nem pótolták az előadást. Hónapok teltek el, aztán Budapest bekerült az immáron Ages & Stages névre keresztelt új turné állomásai közé. Ilyen előzmények után érkezhettünk meg az MVM Domeba, és reméltük, hogy idén nem járunk pórul, és Tom egészségesen állhat a színpadra kiereszteni a hangját. Direkt nem néztem meg semmilyen élő koncertfelvételt, csak a várható dallistát hallgattam végig, hogy ne érjenek meglepetésként a dalok, tudjam mihez viszonyítani a hallottakat. Mivel nem kerestem rá a 2023-as koncertfelvételekre, ezért bizony voltak bennem kérdések. Vajon Tom lemegy majd a koncert felénél / négy-öt dal eléneklése után megpihenni egy pár percre? Lesznek zenekari szólók / üresjáratok, amik közben az énekes kifújhatja magát? Tényleg képes lesz élőben végigénekelni a koncertet? Bírja majd szusszal a magasabb regiszterekben éneklést is? Szerintem nem csak nekem fordultak meg a fejemben ezek a kérdések, de lássuk, milyen válaszokat kaptam a koncerttől!
A szervezők jelezték, hogy Tom Jones és zenekara előzenekar nélkül, 20:00-kor kezdik a koncertet, így nem sokkal előtte el is foglaltam a helyemet a karéjon. A küzdőtér széksorai teljesen megteltek, az oldalsó karéjoknál voltak sajnos üres sorok is, de összességében szép számú közönség jött össze. 20:05-kor lekapcsolták a fényeket, és fehér fényáradatban a zongorista kezdte el az I’m Growing Old akkordjait játszani a legutóbbi lemezről, miközben Tom oldalról besétált, kitárt karokkal és meghajlással köszöntött minket, majd leült a színpad közepén a számára kialakított ülőhelyre, hogy becsatlakozzon a dalba. Ahogy az első sort elénekelte, a hatalmas kivetítőkön is megjelent Tom, ezek hatására óriási ováció fogadta a mestert. Az I’m Growing Old egy lassú, érzelmes dal, ami az idő múlásáról, az idősödésről, és az ehhez kapcsolódó érzésekről szól, szerintem tökéletes kezdése volt a koncertnek. Sir Tom sem palástolhatja, hogy az időt visszafordítani nem lehet, de kellő méltósággal áll hozzá a helyzethez, és ezt a dalt is a legjobb időben dolgozta fel, hiszen így sokkal hitelesebben tudja előadni, mintha ugyanerről 30 éves korában énekelt volna. Ez a dal tele van érzelmekkel, és lemezen is hallható, ahogy éneklés közben szinte a könny kicsordul a szeméből, meghatódik. Úgy hallottam, egyes koncertlátogatók azon aggódtak közben, hogy ebben a dalban mintha nem találta volna a hangokat, nem énekelt volna jól, de ez tévedés, hiszen ez a feldolgozás pontosan ilyen a lemezen is – szívbemarkoló, és direkt kelti a tökéletlenség látszatát. Pazar volt kezdésnek, innentől pedig nem volt megállás!
Az egyszál zongora mellett elénekelt nyitódal után Tom felállt, lelkesen köszöntött minket, miközben a teljes zenekar becsatlakozott éles tempóváltással a Not Dark Yet című Bob Dylan szerzeménybe. Ahogy az énekes buzdította a közönséget, és nyitott gesztikulációval, elképesztő koncentrációval, fegyelemmel énekelt, azon kaptam magam, hogy lehetetlen levenni róla a szememet! A kivetítőkön is legnagyobbrészt őt láthattuk az egész este folyamán, de ha épp a kalapos gitáros volt fókuszban, a szemeimmel akkor is Tomot kerestem a színpadon, annyira megigéző és fenséges volt a jelenléte! Innentől kezdve úgy éreztem, ez az ember meghazudtolja a korát, és csak azért is rá fog cáfolni minden egyes kérdésre, ami előzetesen felmerülhetett az előadásával kapcsolatban.
Érkezett is harmadik dalként az It’s Not Unusual, ami előtt büszkén elmondta, hogy pár hét alatt első helyezett lett a toplistákon a ‘60-as években, és a zenei rendezőjével / dobosával is meghallgathattuk a mókás közjátékot, ugyanis a nagy dobszett erre a dalra kongákra lett cserélve. Ebből a dalból egy egyfajta városnézős / gondolázós feldolgozást kerekítettek, a megfelelő hangulathoz a kongák mellett a tangóharmonika is sokat adott hozzá, miközben a kivetítőn híres épületeket, templomokat láthattunk egymás mellett – de természetesen Tom ekkor sem hiányozhatott sokáig a képernyőről! Innen már sejthető volt, hogy a legnagyobb slágerek is kicsit átdolgozva, más zenei stílus köntösébe lesznek bújtatva, úgyhogy aki csak az eredeti felvételek alapján szereti hallgatni a dalokat, azoknak ez okozhatott egy kis problémát.
Tom sokat sztorizott, felkonferálta a következő dalokat, elhelyezte őket időben, és egy-egy hozzájuk kapcsolódó emlékét is elmesélte, de végig nagyon feszes és tempós maradt a koncert. A What’s New Pussycat-nél a háttérvetítések már kicsit áthajlottak giccsbe, de az énekes élénk mimikájával és játékos kikacsintásaival folyamatosan fenntartotta az érdeklődést – mindamellett, hogy végig tökéletesen énekelt! Külön is ki kell emelni, hogy mennyire vérprofin áll hozzá ahhoz, hogy minden egyes kiénekelt hang a lehető legjobb lehessen – a sorok közti kis kiköhögéseket is tökéletesen időzítette, a száját, nyelvét úgy mozgatta, hogy azt sejtem, minden egyes hangra meg van koreografálva, hogy milyen körítéssel, rákészüléssel fogja tudni elérni az optimális megszólaltatást. Még azt a pillanatot is elkaphattuk, amikor két dal között az énekhang karbantartására használt varázscukorkát, pasztillát is bekapta – ekkor bizonyosodhattunk meg róla, hogy tényleg nem viccel, ha a hangjáról van szó, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a legjobbját tudja nyújtani. Ha a magasabb tartományokban kellett énekelni, akkor is látszott, hogy felszívja magát, beleáll, és erősen megtámasztva a hangját eléri azokat a magasságokat is. Így tett például a Sexbomb középrészénél is, és tényleg fáradhatatlannak bizonyult, bármilyen hangmagasságról is volt szó!
Apropó, Sexbomb! Hogy a rajongásra is kitérjek, az ültetett közönséget kicsit visszafogottabbnak éreztem a kelleténél, túl jól viselkedett mindenki, először a Sexbombnál állt fel két hölgy, és rohantak oda a színpad elé, hogy Tom előtt táncolhassanak erre a gigaslágerre. A dal után visszatáncoltak a helyükre, viszont a koncert kétharmadánál jött a Delilah, amire szintén ez a két hölgy rohant oda elsőként ismét, és amikor a küzdőtérről többen is észlelték, hogy az énekest, zenekarát és a biztonságiakat sem zavarja ez, akkor egyre többen gyűltek a színpadhoz, hogy ott táncolhassanak, onnan hallgathassák és nézzék tovább a koncertet. Innentől kb. 100 ember már végig ott maradt állva a színpad előtt, ami maximum azokat zavarhatta, akik az első sorokba váltottak jegyet, és a felálló rajongók miatt nem láthattak rendesen…
Úgy láttam, Tom Jones önmaga legnagyobb rajongója is – lehetetlen volt nem imádni azt, ahogy mosolygott, viccelődött, és a dalokra táncolgatott magában, miközben a huncut szemeivel kikacsintgatott a közönségre. Állandóan “Oh yeah!” és “Wooo-hoooo!” felkiáltásokkal buzdította saját magát, és a publikumot, amin szintén jókat mosolyogtam, és tényleg nagyon jól állt neki ez a szenvedély a fellépések, a zene iránt. Igaz, néhány lassabb dalhoz leült a színpad közepén kialakított ülőhelyére, és onnan énekelt, de egy jó másfél órán keresztül végig a színpadon volt, és egyetlenegyszer kortyolt bele a vízbe – vagy a vodkába, igazából nem tudjuk eldönteni, hogy viccelt-e 🙂… Pár perc szünet csak akkor következett, amikor a ráadás előtt lementek a színpadról, ennél több tényleg nem volt szusszanásra a 83 éves legendának, de nem is volt többre szüksége!
Elkápráztatott minket folyamatosan, és minden pillanatában az érződött, hogy ő ezt tényleg imádja csinálni még mindig, és nem is akar leállni a koncertezéssel. Nagy mosollyal, humorral konferált a dalok közt, sztorizott, és tekintélyt parancsolóan, de mégis nagyon kedélyesen utalt a sikereire – például, hogy ő lett a legidősebb előadó a brit toplisták élén. Az biztos, hogy 60 éves pályafutását nézve van is mire büszkének lenni!
Az Ages & Stages turné dallistája kb. 1-2 szerzeményben tér el a tavalyi Surrounded by Time turnén játszott daloktól, így a tavaly kihagyott koncert gerincét ugyanazok a dalok adták. A koncertet a Johnny B. Goode zárta, amihez azt mesélte el a walesi legenda, hogy Elvissel együtt mentek el annak idején megnézni Chuck Berryt Las Vegasban, akire Elvis csak a Rock ‘n’ Roll királyaként hivatkozott. Az biztos, hogy Tom Jonest nem csak énekelni, hanem sztorizni is képesek lettünk volna órákig hallgatni. Összességében kaptunk majdnem két órányi műsoridőt lenyűgöző énekléssel, fantasztikus zenészekkel, a műsorhoz illő kivetítéssel, tökéletesen beidőzített fényekkel, amik akkor és úgy pulzáltak, amikor kellett. Itt nem volt kecmec, az irányunkban mutatott nyájasság és tréfálkozás mögött olyan szinten ki volt dolgozva minden egyes pillanata, megmozdulása az előadásnak, hogy egy rossz szavunk nem lehetett rá! Tom Jones és zenekara megköszönte a támogatásunkat, bemutatta zenekarát, és lesétált a színpadról – ezek után ő és mi is elhihetjük nyugodtan, hogy látni fogjuk még hazánkban, mert esze ágában sincs leállni, abbahagyni a szórakoztatást. Jó egészséget, erőt, és továbbra is örömökben, sikerekben gazdag életet kívánunk neki – legközelebb is jövünk, ez nem kérdés!
Írta: Tüzes Mátyás
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Live Nation
Kapcsolódó tartalom:
Tom Jones Ages & Stages Turné koncertfotók 2023.07.01. Budapest, MVM Dome