A világ legjobb dobszólójáért Godsmack koncertre kell menni! – Godsmack koncerten jártunk!
(Godsmack koncert 2022.10.23. Budapest, Papp László Sportaréna koncertbeszámoló)
A Godsmack október 23-án lépett fel az új Barba Negrában, azaz a Barba Negra Red Stage-en. Az amerikai csapat eddig csak egyszer, 3 évvel ezelőtt járt nálunk. A helyszín akkor is a Barba Negra (természetesen még a régi) volt.
A csapatot 1995-ben alapította a frontember Sully Erna és 1998-ban már meg is jelentették az egyszerűen csak Godsmack-nek keresztelt első albumukat. A zenéjükön – főleg a kezdeti időszakban – erősen hallható volt a legnépszerűbb időszakát épp akkor maga mögött hagyó grunge hangzásvilága. A srácok Alice in Chains iránti rajongása nagyon erősen tetten érhető a dalokon. Talán kicsit kevésbé dallamos és még inkább a riffeket előtérbe helyező lett az első album stílusa. Mivel Erna sokáig dobos volt, ezért az sem meglepetés, hogy a dobtémák is hangsúlyosabbak lettek, annak ellenére, hogy nem ő ütötte a bőröket.
A grunge korszaknak sajnos azóta teljesen vége (a frontembereken mintha átok ülne: Kurt Cobain, Chris Cornell, Layne Staley és Scott Weiland sincs már köztünk) a Godsmack pedig túl van további 6 albumon, egy EP-n és egy jelentős sikertörténeten. Három albumuk első helyezett volt a Billboard listáján és 25 olyan daluk van, ami a legjobb 10 közé került a slágerlistákon. Az áttörést jelentő legnagyobb sikerük az I Stand Alone volt, amit a Skorpió király című film betétdalaként ismerhetett meg mindenki.
A Godsmack előző magyarországi látogatása, mint ahogy már említettem, 2019-ben volt. Hiába a jelentős sikerek és népszerűség, több, mint 20 év kellett ahhoz, hogy az első album megjelenése után eljussanak Magyarországra. Sajnos azon a bulin nem voltam ott, már nem is emlékszem, hogy miért hagytam ki, így ez a mostani volt az első alkalom, hogy élőben láthattam őket. Ahogy ez volt az első alkalom arra is, hogy a Barba Negra új helyszínére látogassak. Ez egy kicsit messzebb van (a belvárostól) és nehezebben megközelíthető, mint az előző, de cserébe nagyobb lett, nagyon könnyű a bejutás, baromi tágas a belső tere és ami a legfontosabb, elképesztően jól szól benne a hangcucc. Nálam bármilyen koncertnél ez az egyik legfontosabb feltétel, hiszen, ha a hangzás nem jó, akkor megette az egészet a fene. De itt szerencsére kaptunk egy olyan új rock szórakozóhelyet, ahol úgy néz ki, hogy a jó hangzás adott lesz a bulikon. Hatalmas köszönet érte!
Mire megérkeztünk a színpadon már a Down For Whatever melegítette a már ekkor is szépszámú közönséget. A hangzás már ekkor sem volt rossz, a srácok pedig tisztességgel odatették magukat. A zenéjük ugyan nem áll közel hozzám, de a közönség láthatóan vevő volt rájuk, az előadás pedig nagyon rendben volt.
A két koncert közti átszerelés szerencsére nem húzódott sokáig, de arra elég volt, hogy a kezdésre olyan 70%-ra megteljen a hely.
A színpadot borító leplek lehullása után a Godsmack a When Legends Rise-zal (az eddigi utolsó album nyitó és egyben címadó dala) kezdett. A közönség reakciója pedig a dal végén igazán bizonyította a zenekarnak, hogy a rajongók ki vannak éhezve a Godsmack koncertjeire. Nem érdemes évtizedeken keresztül váratni őket, lehet ide jönni gyakrabban is. 🙂
A legújabb album utána rögtön visszakanyarodtunk 1998-hoz és jött az első album egyik legkedveltebb dala, a Keep Away, majd a Cryin’ Like a Bitch!!, az Unforgettable és az Awake. Ez utóbbi volt az első példa arra, hogy Sully Erna mennyire nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a közönséget is bevonja a koncertbe. A dalnak van egy visszatérő sora, ami úgy hangzik, hogy „Go Away”. Ezt kellett nekünk többször beüvölteni a megfelelő helyre. Ebben még semmi szokatlan nem lett volna, de motivációs tényezőként bejött a zenekar egyik hölgy kísérője és mindezt kamerával rögzítette, Sully pedig elmagyarázta, hogy majd ezt fogja levetíteni a következő koncerteken Romániában és Bulgáriban, hogy megmutassa, hogy a magyar rajongók milyen jól végezték a dolgukat! Nem ez volt az egyetlen nagyon jól sikerült geg, amit Sully kitalált. A kedvencem az volt, amikor arról kezdett mesélni, hogy az egyik dolog amit imádott a 90-es években, hogy a lányok a fiúk nyakából nézték a bulikat. Ezen felbuzdulva kérte, hogy most is vegye mindenki a nyakába egy barátnőjét, vagy csak egyszerűen a mellette álló lányt. Pár perc rábeszélés után elkezdtek feltűnni a közönség felett a nyakba ültetett lányok és a következő dalt így játszották végig. Tényleg baromi jó látvány és teljesen igaza, hogy ez valamiért kicsit kiveszett a koncertek kultúrájából.
Ahogy már kicsit feljebb említettem a hangzás az elejétől a végéig igazán remek volt, a gitárok szakítottak, a dobtestek csattantak, minden úgy szólt, ahogy kellett. Kicsit szikárabb volt a hangszerek zenei keverése annál, ahogy a Godsmack az albumokon megszólal. A Metallica Justice for.. albuma jutott eszembe, ahol a basszusgitárt kicsit eltűntették azért, hogy a gitár és a lábdob még inkább előtérbe kerülhessen. De ettől még inkább nagyobb volt a színpadi zúzás. Ha mégiscsak ki kéne emelni valami olyan dolgot is a hangzással kapcsolatban, ami nem a legjobban sikerült, akkor azt mondanám, hogy Sully kicsit jobb énekesnek tűnik az albumok alapján, mint élőben. Az ének nem szólt annyira érdekesen, mint a felvételeken. De azért az összkép nagyon pozitív volt.
A műsor gerincét a When Legends… album adta, 4 dallal, de a többi albumról is kaptunk egy vagy több dalt, áttekintve így a Godsmack teljes életművét.
A show fénypontja mégsem valamelyik dalhoz kötődik, hanem a dobszólóhoz. Őszintén szólva nem szeretem az önálló hangszeres szólókat, ritkán történik ilyenkor valami olyan, amire azt tudom mondani, hogy valami más értelme is van azon kívül, hogy épp szusszannak egyet az elfáradt zenészek. Na, de itt olyan dobszólót , sőt páros dobszólót kaptunk, hogy az államat a földön kerestem. A dobos, Shannon Larkin teljesítményéről eddig is csak a legpozitívabb jelzőkkel lehetett volna írni: rettenetesen dinamikusan, feszesen dobol, igazi őserő, hatalmas energiát ad a daloknak. Nem mellesleg pedig igazi showman, pörgeti, brutál magasra dobálja és elkapja a dobverőket, látszik, hogy ha a dob nem kötné helyhez, esze ágába nem lenne a háttérben maradni. Őszintén bevallom, hogy bár én őt nagyon szerettem az Ugly Kid Joe-ban nyújtott teljesítménye miatt (főleg a Menace to Sobriety album volt nagy kedvencem), nem tudtam, hogy az ottani feladatokat azért nem tudta vállalni, mert a Godsmackben dobol.
Így nagyon kellemes meglepetés volt, hogy végre láthattam élőben. (Az Ugly Kid Joe pár évvel ezelőtt már nélküle játszott Budapesten.) A már említett páros dob szóló úgy nézett ki, hogy a mozgatható emelvény, amire Shanon dob cuccát állították fel a színpad hátsó sorából előre került. Mellé pedig betoltak még egy ugyanakkora emelvényt egy újabb teljes dobszettel, ezt pedig Sully vette birtokba.
Ettől kezdve hosszú perceken keresztül valami olyasmit láthattunk, amit dob concerto-nak, azaz dobversenynek hívhatnánk. Játszották tökéletes szimmetriában, felelgettek egymásnak dob témákkal, versenyeztek különböző pörgetésekkel, átvezetésekkel, közben pedig dobverőket dobáltak egymásnak, amit mind egy szálig hibátlanul elkaptak. Sullyról korábban már írtam, hogy dobos volt, de hogy ilyen szinten tud dobolni, azt nem gondoltam volna. Simán tartotta a lépést Shannonnal, pedig ő az egyik legjobb rock dobos a világon. Ha nem csak állóhely lenne a Barba Negrában, akkor a szóló végén mindenki talpra ugrott volna.
Sajnos a zenekarból ezen az estén csak 90 percnyi jutott nekünk. Jobban örültem volna, ha egy kicsit hosszabb koncertet adnak. A műsor rendes szakasza Surrender című új dallal zárult (ezt az októberben kezdődő turné eddig állomásain is eljátszották), ami majd a 2023. februárjában megjelenő új albumon kap helyet. Sully szerint ez az album lesz az utolsó, amit kiadnak és ez lesz egyben a legjobbjuk is.
A ráadásban még kaptunk egy Under you Scarst, amiben Sully ezúttal zongorázott. (Ezen a hangszeren, azért nem játszik annyira kiemelkedően, mint a gitáron vagy a dobon). Az I Stand Alone-ért pedig egészen a koncert legutolsó daláig kellett várnunk.
Még egy fontos dolog van, amit mindenképp megemlítenék (hiszen Sully is erre kért mindenkit a koncert közben): az a Scars Foundation. Ez a jótékonysági szervezet a zenekar irányítása mellett azért jött létre, hogy a depresszióban szenvedőknek hathatós és megfelelő segítséget nyújtson. A zenekar honlapján külön menüpontban találhatóak a fontos részletek.
Írta: B.T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Concerto Music
Kapcsolódó tartalom:
Godsmack koncertfotók 2022.10.23. Budapest, Barba Negra Red Stage