Hetvenötödik születésnapja alkalmából koncertezett a Budapest Arénában Deák Bill Gyula, akit itthon a legfeketébb hangú énekesként tartanak számon.
(Deák Bill 75 Születésnapi koncert 2023.11.18. Papp László Budapest Sportaréna)
A Kőbányáról származó Deák Bill Gyula nehéz gyermekkort élt meg; 11 évesen egy műhiba következményeként elveszítette egyik lábát, tinédzserkorában kortársai sokat csúfolták emiatt. Karrierjét a Sztár zenekarban külföldi dalok éneklésével kezdte, később jazzénekesként folytatta, majd zenélt Hobóval, ’87-ben pedig megalakította a Deák Bill Blues Bandet.
„Bill kapitány” mára már élő ikon, akinek zenéje generációkat határoz meg csaknem fél évszázadnyi pályafutással a háta mögött. Olyan sztárokkal zenélt együtt, mint Chuck Berry, az amerikai legenda, aki kijelentette Deák Billről: „ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam”.
Bár számomra és pár barátom számára sem volt teljesen egyértelmű a kezdés időpontja (és az sem, hogy lesz-e előzenekar), ezért nem csak nekem, többeknek sikerült lemaradnunk a fellépés elejéről. Amikor viszont becsatlakoztunk és előresétáltunk az első sorokba, hamar felvettük a koncert ritmusát, hiszen szinte minden számot akaratlanul is ismeri mindegyikünk. (Magam nem vagyok kimondott rajongó, viszont egyszer jártam egy nagyon baráti hangulatú vidéki koncertjén, amire a mai napig emlékszem, annyira tetszett közönségével való szívélyes viszonya).
Láthatóan most is nagyon hálás volt rajongóinak a felé áradó szeretetért, sokszor megköszönte. Szerénységéről is tanúbizonyságot tett, amikor Országút Blues című száma előtt elmesélte, hogy neki cadilac helyett bőven megteszi egy trabant is. Szokása szerint gyermekkori kedvenc focicsapatát a Fradit is rendre éltette és természetesen a zöld-fehér zászló és csapatához köthető számai is sorra kerültek.
Az este egy pontján sztárvendégként Bill felkonferálta Molnár Ferenc Caramelt, ekkor azonban a közönségből többen kimentek italért vagy dohányozni. Ezt később tetézte az, hogy az énekes eltévesztette közösen előadott dal szövegét (az egyik Fradi nótát, a Felszarvazottak balladáját). Véleményem szerint Caramelnek – aki egyébként egy saját számát, a Végtelent, némi bluesos stílussal fűszerezve is elénekelte – jó hangja van, de stílusa talán mégsem passzol annyira Deák Billéhez, ahogyan ezt páran ott szóvá is tették.
Ennek ellenére a színpad előtti sorokban folyamatosan azt skandálta a tömeg:” Bill a király, Bill a király”, miközben a kétórás műsor alatt sorban jöttek az olyan klasszikusok, mint a Rossz vér, Presser Gábor: Ne szeress engem című dala, és életre kelt Torda alakja az István a királyból, hiszen következett az Áldozatunk fogadjátok és a Véres kard, jó nagy füstfelhő kíséretében. De aztán elhangzott a Hosszúlábú asszony, a Bill kapitány blues és Kopaszkutya is.
Nem mellesleg, a másik vendég, a volt kolléga, Hirleman Bertalan, dobos is beszállt a játékba pár ütés erejéig.
Természetesen azt este meglepetés nélkül nem lett volna teljes, zenésztársai, a meghívott vendégek és két női vokalistája hatalmas csokitortával köszöntötték az immár 75 éves énekest, miközben az elmaradhatatlan Boldog szülinapot kezdetű örökzöldet énekelték, ezúttal magyarul.
Ő pedig a koncert végén a A zöld, a bíbor és a feketével című dalát elhunyt barátai, zenésztársai emlékére ajánlotta, akiknek fényképeit eközben a kivetítőn láthattuk és ez egy igazán megható mozzanat volt. Ekkor – ki tudja, honnan és miért (talán a béke és az elfogadás jegyében?)- még egy aprócska, pár centis Buddha szobor is a lábaink előtt landolt.
A koncert zárásaként, jött a Kőbánya Blues, mialatt kőbányai panelek képei jelentek meg a háttérben a kivetítőn. Az énekes többször elmondta, hogy Kőbányánál talán van jobb hely, de számára mégis a legjobb hely a világon, hiszen ott született, nőtt fel és ez az otthona. Ráadásként pedig elhangzott a Soha nem elég és ezt a közönség láthatóan pont így érezte, ugyanis ezután még skandálták is pár percig szeretett énekesük nevét.
Elismerésre méltó, ahogyan Deák Bill ennyi idősen is színpadra állt, akik eljöttek a jubileumra, láthatóan ugyanúgy rajonganak érte, mint sok évvel ezelőtt, miközben remélik, hogy még sokáig hallgathatják kapitányuk, „Bill kapitány” koncertjeit.
Írta: Matolcsi Zita
Credit: Lukácsi Barnabás
Szervező: Green Stage Production