Igazi sötét misét celebrált a Batushka
(Batushka koncert 2023.09.30. Budapest, Barba Negra)
Több metálzenekarral karöltve a Barba Negrában fekete misézett a lengyel black-metal együttes.
Jártam már sokféle misén és sokféle koncerten, de idáig fogalmam sem volt arról, hogy a két műfajt vannak, akik ilyen jól ötvözik, méghozzá meglepően bizarr módon, de nagyszerűen. A Barba Negrában lépett fel a Bathuska zenekar, ezúttal három másik együttes kíséretében, a lett heavy metálos Varang Nord, a kanadai szimfonikus metált játszó Aeternam és az orosz folk-metálos Arkona előzte meg a különleges koncertet. Bemelegítésként mindhárom formáció rendesen odacsapott neki.
A Batushka (cirill betűkkel is használt nevük az ortodox vallásra utal, amely egyben apát és papot is jelent) nem más, mint egy titokzatos lengyel formáció, akik koncerteken mindig sötét csuklyás ruhába öltöznek be, arcuk nem látható, fellépéseik pedig olyanok, mintha egy rituálé közepén találná magát az ember. Igaz, ilyen néven jelenleg két zenekar is tevékenykedik, mivel 2018-ban a két alapítótag összekülönbözött és azóta a két részre oszlott együttesből mindannyian ragaszkodnak a névhez, így lényegében most két Batushka-felállás létezik. Érdekesség, hogy minkét társulás szinte ugyanúgy néz ki és ugyanazt a zenét játsszák (a bandából kilépett egyik volt tagjuk tervezte a díszletet, festette a képeket és írta a számokat.).
Az előzenekaroknál még szellősebben álldogáltak az emberek a Barba kistermében, de a fő fellépőre már pont kényelmesen lett tele a helyszín. A koncertre/misére ráhangolódásként nem a szokásos durva metál szólt, hanem sokkal lágyabb zene. A tagok lassan, egyenként gyertyákat gyújtottak, és az első pár sorban állók kezébe is égő gyertyákat adtak. Majd elaludtak a fények, a háttérben pedig egy templom belső kupolája és falfreskói jelentek meg és megszólalt a kissé földöntúlinak ható zene, azaz elkezdődött a „mise”.
Lenyűgöző volt a tökéletes szimmetria, ahogyan szinte végig összehangoltan mozogtak a gitárosok. A zenészek minden egyes mozdulata kimért, előre megtervezett és pontos volt. Például amikor az énekesek két gyertya lángját érintették össze, miközben két másik tag tökéletesen egyszerre térdre ereszkedett. Mindenki figyelt az apró pengetésekre, a finom hangokra. Ez még akkor is így történt, amikor az egyik basszusgitáros húrja elszakadt, ő mégis igazi profizmussal játszott tovább. Sorban jöttek a klasszikusok, mint például a Yekteniya IV., de sorra került a Polunosznica is, amely szerintem az egyik legszebb számuk. Egyértelműnek tűnt: annak ellenére, hogy egyházi szláv nyelven énekelnek és a közönség sokszor nem érti, mégis érzi a zenét, amit játszanak.
Koponyát emeltek a magasba, áldást osztottak, „ördögöt űztek”, szentképet és rózsafüzért csókoltak, tüzet gyújtottak és a még a tömjén is többször előkerült, a termet pedig ezalatt belepte a mindent átható illata. Egyszer pedig a zenekar csendre intette a közönséget, amely el is halkult és ez bizony metálkoncerten igen ritka. Mintha magával a csenddel hoztak volna valami újat a műfajba, a közönség teljesen „átszellemült”, akik közül sokan elmélyülten, néha ringatózva, vagy szinte transzba esve hallgatták a zenét. A végére azért egy kis finomabb pogózás is belefért. Talán ez az a koncert, amiről lehet mesélni, de ahhoz, hogy valaki pontosan tudja, milyen, élőben kell átélnie a Batushka által kreált fekete liturgiát.
Írta: Matolcsi Zita
Credit: Béres Máté
Szervező: H-Music Hungary