Two Steps from Hell – Reklámfilmesként kezdték, most szimfonikus zenekarral járják a világot – koncertbeszámoló
(Two Steps from Hell 2023.09.27. Papp László Budapest Sportaréna)
Nem lehet azt mondani, hogy a Two Steps from Hell története tipikus lenne. Nem is tudnék másik példát mondani arra, amit nekik sikerült elérniük a zeneiparban, annak fényében, hogy honnan indultak. A kezdet még teljesen átlagos volt: két tehetséges zenész, zeneszerző (Thomas Bergersen és Nick Phoenix) egyesítették tudásukat, hogy reklámfilmeknek, számítógépes játékoknak, filmelőzetesek és egyéb rövidebb projekteknek készítsenek zenéket. Lassan de biztosan a műfaj meghatározó szereplőivé nőtték ki magukat. A kórusokkal megtámogatott epikus stílusuk már itt kezdett kialakulni.
Aztán 2010-től kezdve a legjobban sikerült művekből nagylemezeket is összeállítottak, az Invincible, Archengel és SkyWorld albumok egymást követő években jelentek meg. 2013-ban megtartották az első nagyszabású koncertjüket. Már itt látszott, hogy mernek nagyban gondolkozni és a szerény kezdet után egyre merészebb álmokat szövögetni.
2023-ra pedig eljutottak odáig, hogy egész turnét tudtak leszervezni, aminek során nálunk is felléptek a Papp László Arénában. Nem egy átlagos karrier, az biztos.
Bevallom, hogy a koncert előtti napig, én még nem hallottam róluk, de persze tudtomon kívül hallottam már egy-kettőt a műveikből, hiszen jelentős filmekhez is írtak előzeteseket. Több újkori Star Trek mozifilm és egy-két Harry Potter epizód előzetese is az ő dallamaikkal lett aláfestve.
A budapesti koncertre így teljesen elvárások nélkül tudtam beülni. A nézőszám a méregdrága jegyek ellenére is nagyon szépen alakult (ezt meg is köszönték egy Daniel nevű úriembernek a koncert elején, aki állítólag poszterekkel és szórólapokkal árasztotta el Budapestet segítve ezzel a koncert népszerűsítését. Nem tudom, hogy ennek a sztorinak van-e valóság alapja, de minden esetre nagyon színpatikus hatást keltett a nézőkben.) Az állóhelyeket ezúttal végig székekkel töltötték meg, és az ülőhelyek nagy része is rendelkezésre állt. Olyan 4-6 ezer ember foglalhatott így helyet a nézőtéren.
Sajnos kivetítőket a produkció nem hozott magával, ezért a távolabbi helyekről eléggé korlátozott volt a látvány. A környékemen ülőktől több olyan megjegyzést is sikerült elcsípni, ahol ezt szóvá is tették. Egy több, mint harmincezer forintba kerülő jegyért a tökéletes produkción kívül az is elvárható, hogy jó legyen a hangosítás, illetve látni is lehessen valamit. A hangosítást egyébként kifogás nem érheti, az előadás elejétől a végéig hibátlan volt. Más vélemények szerint túl halk volt, de számomra tökéletesnek tűnt. Mind a hangszeresek, mind az énekek arányosan és remekül szóltak. Minden szólamot kifogástalanul lehetett hallani.
A színpadkép egész kiválóan volt megkomponálva. A középső és hátsó sorokban helyet foglaló zenészek (vokalisták, ütőhangszeresek) mind kiválóan látszódtak. Ez nem megszokott komolyzenei produkcióknál, mert nem szokás, hogy emelvényeken helyezzék el a térben hátrébb helyett foglalókat. Látszott, hogy a produkció látványvilága nagyon ki lett találva. És ha már a zenészek látszódtak, akkor egy pillanatra sem maradtak statikusak, minden előadó, táncolt, vonaglott a színpadon már az első számtól kezdve. A szólisták pedig mind-mind emlékezetes alakítást tettek le az asztalra. Thomas Bergersen zongorán, gitáron és hegedűn is játszott. Zongorán például előttünk komponált egy darabot. Nick Phoenix pedig nagyon látványosan ütötte a színpad központi elemeként funkcionáló óriásdobot. A látványvilághoz nagyon nagy részben járult hozzá az elképesztően látványos fény show. Ennyire igényesen és kreatívan megoldott fényjátékot ebben az évben kizárólag a Depeche Mode koncertjén láttam.
Thomas és Nick mindent megtettek, hogy a közönséggel megfelelően tartsák a kapcsolatot. Nagyjából két-három számonként előre jött valamelyikük egy pár percet beszélni. Érdekes sztorikat meséltek a karrierjükről, a dalok születéséről, a hangszerelésről és a zene által megjelenített érzelmekről. Azt is megtudhattuk, hogy Thomas egyik hegedűje Budapestről származik és még mindig a birtokában van. (Azért meghallgatnám ezt a sztorit Bécsben is 🙂
A zeneművekről is kell ejteni egy-két szót. Bevallom, hogy ezt éreztem a produkció leggyengébb elemének. Szerintem a kompozíciók nem nagyon tudtak túlmutatni egy átlagos film előzetes nem túl kiemelkedő színvonalán. Talán csak egy-két dalnál volt, ahol felkaptam a fejem, hogy most azért valami olyat is hallunk, ami túllép a nagyon egyszerű, de hatásos klisék folyamatos alkalmazásánál.
De ennek ellenére az egész este borzasztóan professzionális benyomást keltett. A sok ezer összegyűlt néző mind-mind remekül szórakozott, természetesen álló tapssal köszönve meg a zenészeknek az előadást.
Írta: B.T.
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: Green Stage Production
Kapcsolódó tartalom:
Two Steps from Hell koncertfotók 2023.09.27. Budapest Sportaréna