Újabb mesterhármas látogatott a Barba Negrába – beszámoló
(Warkings, Winterstorm, Dragony koncertek 2024.03.02. Budapest, Barba Negra)
Márciusban három igazán jó metál banda is tiszteltét tette a Barba Blue Stageben.
A Barba kistermében igazán jó koncerteken jártam mostanában, ilyen volt a Winterstorm, Dragony és Warkings hármasa is.
Már a német power metal fenegyerekei, a 16. évüket taposó Winerstorm is jól bemelegítette a jelenlévők izmait. Johannes Korda helyettesítette az ismeretlen okból távol lévő frontembert, Peter Cerveny basszusgitáros segített be a vokálozásba, de nagyszeren oldotta meg a feladatot, Jochen Windisch gitáros pedig kicsit kedvetlen arckifejezéssel, ellenben nagyon jól játszott. Jött az osztrák dallamos metált játszó Dragony Siegfried Samer énekessel, ezt épp kellően fokozta, nagy meglepetés volt számomra a dobos, Christoph Auckenthaler, aki amellett, hogy nagyszerűen dobol, zeneművészeti egyetemet végez, magyar származású, ez pedig akkor derül ki, amikor odamentem hozzá beszélgetni, és a koncertre ellátogató családtagjai szóltak, hogy nyugodtan folytathatom magyarul is. Igaz, ő szabadozott, hogy nem tud jól, de tökéletes magyarsággal beszélt, ráadásul, mint kiderült roppant szerény, és nagyon szereti azt, amit csinál, saját elmondása szerint ez az élete.
Legutóbbi ’Viribus Unitis’ albumukról játszottak a legtöbbet. Mat Plekhanov gitáros csuklyában adta le a showt, Herbert Glos basszusgitáros a hátsó sorból zenélt, az If It Bleeds, We Can Kill It című számuknál pedig mindenki leguggolt, hogy aztán az énekes jelzésére magasba emelkedve még jobban tombolhasson tovább.
A Warkings nem először járt nálunk annak ellenére, hogy még csak 5 éves zenekarról beszélünk, amelynek viszont már négy lemeze is megjelent. Beöltözős show-jukról már mindenkinek lehetett sejtése, vagy azért, mert ott volt, amikor a Powerwolf előzenekaraként koncerteztek, vagy azért, mert néha az egyik tagjuk, kisandított a közönségre, de amikor kezdődött a show, kiderült, hogy nem kispályáznak.
Van külön ceremóniamesterük, aki henteskötényben jelent meg a színpadon, és izzította be a show-t, hogy a tagok utána egyesével jöjjenek fel a porondra. Bele is csaptak a The Last Battle című nótájukba és kezdődött a tombolás.
Jelmezekben játszottak, volt itt gladiátor, spártai, viking harcos és keresztes lovag, mindenből egy kevés, még csontvázak is, ami egy jó történelmi hangulatú metálkoncerthez szükséges. A számok alatt misét imitáltak, füstölőztek, de a konfettieső sem maradt el.
A Hellfire című daluk előtt a ceremóniamester égő fáklyával sétált ki és meg is gyújtott pár kisebbet. Ekkor jelent meg először az énekesnő, Morgana le Fay palásttal és koronával és a fején (amit később néha lecserélt). A Ragnar című számra pedig hatalmas, csodaszép fehér angyalszárnyakat öltött magára, és tárta ki karjait, mint aki tényleg elrepülni készül, miközben a színpadon elhelyezett hóágyúk is beindultak, igaz, a hátsó sorokba ebből már nem jutott, mégis csodaszép, mesebeli látványban volt részünk.
Aztán következett az este egyik legmeghatóbb része, egy kislányt Iron Maiden-pólóban és egy kisfiút sabatonos felsőben, (mindkettőjük zajvédőben volt) is felhívtak a színpadra és ott beszélgettek velük.
A koncert egy pontján, egy hatalmas, fekete, óriásokra tervezett úszógumi is előkerült, a közönség pedig hullámzott, mint az óceán, miközben élvezettel adogatta tovább a rajta utazót.
Majd a We Are The Fire –re ismét a ceremóniamester rosszalkodott, egy hatalmas műanyag bárddal rohant be a közönség közé és következett a circle pit, csak úgy forgott a nép, akár az örvény.
Majd Morgana feketében elénekelte a Gladiatort, miközben a háttérstáb egy hatalmas Warkings-zászlót vett elő és lengetett (másfajtát, mint amit előzőleg a Banners High alatt láthattunk). És véget is ért a másfél órás koncert.
Biztos vagyok abban, hogy nem utoljára léptek fel nálunk, bár az én kedvencem a kisterem, talán legközelebb főzenekarként a nagyba is beleférnek.
Írta: Matolcsi Zita
Credit: Hetessy-Németh Tünde
Szervező: H-Music Hungary
Kapcsolódó tartalom: